„Bartók kéziratai megváltoztatták az életem”

Stanley Jordan jazzgitáros a személyiség határairól, az egyediségről és a varázslatos magyar vidékről.

Ficsor Benedek
2017. 09. 29. 8:25
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szombaton a Fertőrákosi Barlangszínházban koncertezik napjaink egyik legegyedibb jazz-zenésze, Stanley Jordan. A klasszikus zongoristaként induló muzsikus hiába váltott gitárra, mintha még mindig eredeti hangszerén játszana. Az általa kifejlesztett tapping vagy touch technika lényege, hogy mindkét kezét a gitár nyakán használja, így egyszerre játszhat dallamot és akkordot is. De Jordant nemcsak különleges játékstílusa különbözteti meg a többi jazz-zenésztől, hanem az is, hogy a műfaj rendkívül férfias keretei között is igyekszik felvállalni a zene és a saját feminin oldalát is.

– Évek óta gitároztam már, de azt a muzsikát, ami a fejemben szólt, nem tudtam a hagyományos technikával megszólaltatni – fogalmazott lapunknak Stanley Jordan. – Ezért kezdtem el kísérletezni, mi történik, ha kombinálom a gitár kifejezőerejét a zongora komplexitásával. Hosszú évek alatt így jött létre az a stílus, melyről ma a legtöbben ismernek.

1985-ben megjelent harmadik – a legendás Blue Note Records gondozásában a második – albuma, a Magic Touch hozta meg számára a sikert. Technikájáról a kritikusok elragadtatottan nyilatkoznak: „kitágította a gitár határait”, „kevés muzsikus tett radikálisabb felfedezést”. Ezután már visszatérő vendég lett a világ nagy koncerttermeiben, fesztiváljain, s olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint Quincy Jones, Kenny Rogers, Stanley Clarke és a Dave Matthews Band. A játékstílusa teljesen egyedi, de a repertoárja sem korlátozható egyetlen műfajra. – Mindig a legkülönfélébb zenékért rajongtam. Minden muzsikának a jazz a lelke, de klasszikus zenét ugyanúgy játszom, mint rocksztenderdeket.

És ez a sokszínűség jellemzi a gitárost akkor is, amikor a koncertek után lejön a színpadról. – Ugyanolyan vagyok, mint bárki más, felkelek reggel, eldöntöm, hogy mit veszek fel, és nekiállok dolgozni. Az egyetlen különbség talán csak az, hogy több lehetőséget hagyok nyitva magamnak – mondta a gitáros, de gyorsan hozzátette, mindez nem azt jelenti, hogy több személyiség rejtőzne benne. – Egyetlen identitásom van, de nagyon sok arccal, amelyek mind értékesek számomra, ezért sem akarom korlátozni magam.

Ez a szabadság ugyanakkor nem teljesen problémamentes a gitáros számára, bevallotta, sokszor nehéz, amikor a konvenciókkal találja szembe magát, de „nem azért vagyok itt, hogy kényszeresen alkalmazkodjam, hanem hogy együttműködjem”. – Minden ember egyedi, és az első lépés a másik elfogadása felé, ha elfogadjuk saját magunkat.

Stanley Jordannek csaknem ötven évébe telt, hogy elfogadja önmagát. A nemek kérdése hosszú időn át foglalkoztatta a férfit, amíg egy nap rájött, hogy szüksége van rá, hogy megélje a női oldalát is. – A férfi és a nő nem két ellentétes pólus, a különbségek ellenére számos átfedés van a nemek között. Ahogy az emberi faj fejlődik, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy a fizikai jegyek nem határozzák meg tökéletesen, hogy kik vagyunk valójában.

– A jazz eredetileg a New Orleans-i zenei környezetből érkezett, és eleinte sokkal nyitottabb és befogadóbb volt. A negyvenes évek környékén felerősödtek benne a határozottan férfias jegyek, és ez a folyamat a mai napig tart. Természetesen legkevésbé sem akarom elítélni a műfaj legnagyobb alakjait. A fekete zenészek számára ez a szélsőségig fokozott férfiasság a politikai rendszerrel szembeni ellenállás eszköze volt. A rasszizmus és a faji egyenlőtlenség hozta elő belőlük mindazt, ami egészen napjainkig meghatározza a jazzt.

Ez a mentalitás a közönség körében sem ismeretlen, a gitáros az önkifejezése miatt így sok negatív kritikával találkozik. – Nem hagyom felbosszantani magam, csak a konstruktív hozzászólásokra reagálok. Ha meg akarjuk mondani a másiknak, hogy hogyan éljen, azzal csak a saját kreativitásunkat korlátozzuk.

Napjainkban persze sokszor problémás követni ezt a filozófiát. Az amerikai gitáros nem is tagadja, hogy hazája is számos problémával szembesül. – A világ mindinkább kinyílik előttünk, mi pedig egyre több gyűlöletet látunk magunk körül. De a fejlődéshez néha hátra kell lépnünk egyet, hogy aztán nagyot léphessünk előre. Mélyen szeretem Amerikát, mindazért, amit kaptam tőle, és mindazokért az értékekért, amelyeket képvisel, s éppen ezért hiszek az ország jövőjében. Korábban is többször jöttek ránk sötét napok, de mindig sikerült felülkerekednünk a nehézségeken. Az egyetlen különbség ma csupán annyi, hogy a globális felmelegedés miatt gyorsan kell cselekednünk, hiszen fogytán az időnk.

Stanley Jordan másodszor lép fel hazánkban. Tavaly végre saját szemével láthatta kedvenc zeneszerzője, Bartók Béla kéziratait. – A Concerto zenekarra minden idők legcsodálatosabb zeneműve. Ezért is volt életre szóló élmény ellátogatni arra a varázslatos vidékre, amely Bartókot inspirálta. Az, hogy testközelből láthattam a kéziratait, valóban megváltoztatta az életemet. Sokkal jobban megértettem a zenéjét, átéreztem a szenvedélyt, amely az írásából árad. És Magyarország más csodálatos élményt is tartogatott: beleszerettem a cimbalomba.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.