„Bartók kéziratai megváltoztatták az életem”

Stanley Jordan jazzgitáros a személyiség határairól, az egyediségről és a varázslatos magyar vidékről.

Szombaton a Fertőrákosi Barlangszínházban koncertezik napjaink egyik legegyedibb jazz-zenésze, Stanley Jordan. A klasszikus zongoristaként induló muzsikus hiába váltott gitárra, mintha még mindig eredeti hangszerén játszana. Az általa kifejlesztett tapping vagy touch technika lényege, hogy mindkét kezét a gitár nyakán használja, így egyszerre játszhat dallamot és akkordot is. De Jordant nemcsak különleges játékstílusa különbözteti meg a többi jazz-zenésztől, hanem az is, hogy a műfaj rendkívül férfias keretei között is igyekszik felvállalni a zene és a saját feminin oldalát is.

– Évek óta gitároztam már, de azt a muzsikát, ami a fejemben szólt, nem tudtam a hagyományos technikával megszólaltatni – fogalmazott lapunknak Stanley Jordan. – Ezért kezdtem el kísérletezni, mi történik, ha kombinálom a gitár kifejezőerejét a zongora komplexitásával. Hosszú évek alatt így jött létre az a stílus, melyről ma a legtöbben ismernek.

1985-ben megjelent harmadik – a legendás Blue Note Records gondozásában a második – albuma, a Magic Touch hozta meg számára a sikert. Technikájáról a kritikusok elragadtatottan nyilatkoznak: „kitágította a gitár határait”, „kevés muzsikus tett radikálisabb felfedezést”. Ezután már visszatérő vendég lett a világ nagy koncerttermeiben, fesztiváljain, s olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint Quincy Jones, Kenny Rogers, Stanley Clarke és a Dave Matthews Band. A játékstílusa teljesen egyedi, de a repertoárja sem korlátozható egyetlen műfajra. – Mindig a legkülönfélébb zenékért rajongtam. Minden muzsikának a jazz a lelke, de klasszikus zenét ugyanúgy játszom, mint rocksztenderdeket.

És ez a sokszínűség jellemzi a gitárost akkor is, amikor a koncertek után lejön a színpadról. – Ugyanolyan vagyok, mint bárki más, felkelek reggel, eldöntöm, hogy mit veszek fel, és nekiállok dolgozni. Az egyetlen különbség talán csak az, hogy több lehetőséget hagyok nyitva magamnak – mondta a gitáros, de gyorsan hozzátette, mindez nem azt jelenti, hogy több személyiség rejtőzne benne. – Egyetlen identitásom van, de nagyon sok arccal, amelyek mind értékesek számomra, ezért sem akarom korlátozni magam.

Ez a szabadság ugyanakkor nem teljesen problémamentes a gitáros számára, bevallotta, sokszor nehéz, amikor a konvenciókkal találja szembe magát, de „nem azért vagyok itt, hogy kényszeresen alkalmazkodjam, hanem hogy együttműködjem”. – Minden ember egyedi, és az első lépés a másik elfogadása felé, ha elfogadjuk saját magunkat.

Stanley Jordannek csaknem ötven évébe telt, hogy elfogadja önmagát. A nemek kérdése hosszú időn át foglalkoztatta a férfit, amíg egy nap rájött, hogy szüksége van rá, hogy megélje a női oldalát is. – A férfi és a nő nem két ellentétes pólus, a különbségek ellenére számos átfedés van a nemek között. Ahogy az emberi faj fejlődik, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy a fizikai jegyek nem határozzák meg tökéletesen, hogy kik vagyunk valójában.

– A jazz eredetileg a New Orleans-i zenei környezetből érkezett, és eleinte sokkal nyitottabb és befogadóbb volt. A negyvenes évek környékén felerősödtek benne a határozottan férfias jegyek, és ez a folyamat a mai napig tart. Természetesen legkevésbé sem akarom elítélni a műfaj legnagyobb alakjait. A fekete zenészek számára ez a szélsőségig fokozott férfiasság a politikai rendszerrel szembeni ellenállás eszköze volt. A rasszizmus és a faji egyenlőtlenség hozta elő belőlük mindazt, ami egészen napjainkig meghatározza a jazzt.

Ez a mentalitás a közönség körében sem ismeretlen, a gitáros az önkifejezése miatt így sok negatív kritikával találkozik. – Nem hagyom felbosszantani magam, csak a konstruktív hozzászólásokra reagálok. Ha meg akarjuk mondani a másiknak, hogy hogyan éljen, azzal csak a saját kreativitásunkat korlátozzuk.

Napjainkban persze sokszor problémás követni ezt a filozófiát. Az amerikai gitáros nem is tagadja, hogy hazája is számos problémával szembesül. – A világ mindinkább kinyílik előttünk, mi pedig egyre több gyűlöletet látunk magunk körül. De a fejlődéshez néha hátra kell lépnünk egyet, hogy aztán nagyot léphessünk előre. Mélyen szeretem Amerikát, mindazért, amit kaptam tőle, és mindazokért az értékekért, amelyeket képvisel, s éppen ezért hiszek az ország jövőjében. Korábban is többször jöttek ránk sötét napok, de mindig sikerült felülkerekednünk a nehézségeken. Az egyetlen különbség ma csupán annyi, hogy a globális felmelegedés miatt gyorsan kell cselekednünk, hiszen fogytán az időnk.

Stanley Jordan másodszor lép fel hazánkban. Tavaly végre saját szemével láthatta kedvenc zeneszerzője, Bartók Béla kéziratait. – A Concerto zenekarra minden idők legcsodálatosabb zeneműve. Ezért is volt életre szóló élmény ellátogatni arra a varázslatos vidékre, amely Bartókot inspirálta. Az, hogy testközelből láthattam a kéziratait, valóban megváltoztatta az életemet. Sokkal jobban megértettem a zenéjét, átéreztem a szenvedélyt, amely az írásából árad. És Magyarország más csodálatos élményt is tartogatott: beleszerettem a cimbalomba.