„Nektek barbár mind, kit nem ismertek” – Vidnyánszky Attila első öt éve

Lejár a Nemzeti Színház igazgatói mandátuma. Körbejártuk, milyen eredményeket tud felmutatni a direktor.

A harcias atmoszférában Vidnyánszky érthető módon arra törekedett, hogy művészi felfogását, azzal összefüggő nézeteit a Nemzeti színpadán minél egyértelműbben manifesztálja. Mindezzel leginkább a Bánffy Miklós-darab, A nagyúr alapján született az Isten ostora című előadás bemutatóján szembesülhetett a néző, ami egyébként évek óta Vidnyánszky legjobb hazai rendezése volt. Az üzenet („tudom, nektek barbár mind, kit nem ismertek”) egyszerre utalhatott világnézeti eltérésekre és arra a színházi felfogásra, ami például a fővárosi közönségnek is újszerűnek tűnt. Grandiózus, kavargó, egymásba öltődő jelenetekben, hangeffektusokban, zenében gazdag előadást láthattunk; igazi költői színház, mondhatnánk rá Vidnyánszky Attila öndefiníciójával. (A Nemzetiben az új igazgatóval otthonra lelt költői színház leglátványosabb megnyilvánulását a mostani repertoárból – a 2016 tavaszán bemutatott – Vörösmarty Csongor és Tündéjének Éj-monológjában fedezhetjük fel. Különlegesre csiszolt képi-zenei világával kivételes erejű kozmikus sűrítettséget teremtve kelt életre szokatlan, olykor bizarrnak ható asszociációkat, egy időben szólaltatja meg a nézőben a legellentétesebb érzések széles regiszterét.) A Vidnyánszky-korszak három legjobb rendezésének eddig – az igazgatói mandátum még egy esztendőre szól – Ibsen Brandját (Zsótér Sándor), Gorkij Éjjeli menedékhelyét, Ivan Viripajev Részegekjét tekinthetjük – az utóbbi kettő Viktor Rizsakov munkája). A kevésbé sikerültek között említhetjük a Zűrzavaros éjszakát vagy A helység kalapácsát. A negatívumok között sorolhatjuk fel, hogy bizonyos színészek nem kapnak a tehetségükhöz mérten jelentős szerepeket; a legfeltűnőbb ez a Nemzeti és az ország egyik legjobb művésze, Udvaros Dorottya esetében.

Tekintélyes jegybevétel-csökkenést könyvelhetett el a Nemzeti az Alföldi-éra végével, a Vidnyánszky-korszak kezdeti időszakában. Míg 2012-ben 205 millió forintra, addig 2014-ben mindössze 116 millióra rúgott a végösszeg. A nagyobb váltások esetén persze természetesnek tekinthető mindez: 2015-ben (ha kisebb mértékben is, mint Alföldi Róbert mandátumának hasonló esztendejében) megindult a növekedés. A 2016-ban zárult évadról a direktor tavaly kijelentette: „a Nemzeti Színház második legjobb évadát zárták augusztus 1-jén, a nézőszám meghaladta a 120 ezret”. Igaz, „a nézők egynegyede vidéken és a határon túl látta a társulatot”.

Vidnyánszky Attila igazgatóságának legfontosabb eredménye a Madách nemzetközi színházi találkozó, a Mitem (Madách International Theatre Meeting) életre hívása. 2014-es alapítása óta hibái, döccenői ellenére Magyarország messze legszínvonalasabb színházi fesztiválja. Ennyi inspiráló, kiváló, olykor kontinensnyi távlatokat áthidaló előadás a hazai színháztörténetben talán még nem is járt nálunk.

Az idei évadnyitón Vidnyánszky bejelentette: újabb öt évre megpályázza az igazgatói posztot. Mivel a mostani kormánynak is ő a támogatottja, komoly kihívóra feltehetően nem kell számítania.