Egy ismeretlen francia festő a XVI. század végén több olyan festményt is készített, amelyen IV. Henrik legbefolyásosabb kegyencnőjét, Gabrielle d’Estrées-t örökítette meg hol egyedül, hol a nővérével a fürdőkádban. A leghíresebb képen a nővér Gabrielle mellbimbójába csíp – a kortárs festményeken, divatfotográfiákon e gesztust mintegy erotikus momentumként idézik meg. Így tett Aleksandra Kostic is, aki képén a szlovén énekesnőt, Aphra Teslát tette meg a két nőalak modelljének, szolárium-szemüvegben, muszlim fejfedővel. Az eredeti képen a gesztus persze egészen másra utal: Gabrielle várandósságára. A festmény keletkezésekor már IV. Henrik negyedik gyermekét hordta a szíve alatt, ám nem sokkal később ő is, a gyermek is meghalt, mielőtt a király törvényesítette volna a kapcsolatukat.
Kostic fotó-festmény montázsa a MűvészetMalom MIG 21 kiállításán látható, amelyet a szentendrei Art Capital fesztivál nyitányaként rendeztek meg. A cím egyébként nem a NATO által egykor leginkább rettegett szovjet vadászgépre, hanem a migráció XXI. századi jelenségére utal. De nem Kosticé az egyetlen olyan alkotás, amely teljesen más értelmet kap a jelen tér-idő koordinátái között a szlovén Nina Jeza és Peter Tomaz Dobrila által rendezett tárlaton. A moszkvai AES+F csoport 1994 és 2003 között született Iszlám projektjének fotómontázsai például a terjedő iszlamofóbiát kívánták orvosolni sokkterápiával, a világ több fővárosát muszlim központként ábrázolva – a New York-i Szabadság-szobrot burkába öltöztették, míg a moszkvai Vörös térre pózoló tálibokat állítottak, levágott kezek mellé. Nyolc éve a Knoll Galériában világos volt az üzenet, most inkább kormányzati „tájékoztató” plakátokon vélnénk természetesnek e képeket.
A MűvészetMalom másik kiállításán a lengyel Wilhelm Sasnal Angela Merkel-portréja is félreértésekre adhat okot, amennyiben a német kancellár komor sziluettje lefelé tart a repülőgép lépcsőjén. A Bomlasztó képzelet című tárlaton − amely a cseh Robert Runták közép-európai festménygyűjteményéből válogat − a benyomás vegyes, ám sok olyan festménnyel is találkozhatunk, amely megéri az időt és fáradságot. Szűcs Attila Lány vörösben című képe az egyik legjobb.
Bakos Tamás festőművész több mint egy évtizedig élt hajléktalanként Budapesten és Bécsben. Testvére megtalálta, a bécsi Alte Schmiede pedig felfedezte – több ausztriai tárlata után először állít ki Magyarországon. Az utca hangjait a Barcsay Múzeumban „fülelhetjük le”.
