– A Tizenegyek könyvére már csak György Lajos emlékszik, ki – mint bolhát – esténként bizonyára megszámolja az erdélyi könyveket.
Hanem, ha az Öregúr hazasegít, megfejeljük a Tizenegyek estéjit. Némelyikünknek több jussunk is lesz már az iváshoz. A Te nagy szemedben is meggyűl újra a tűz. Nagyon drága volt nekem, amit a drámámról írtál. Bezzeg elvesztének ügyesen, de nem fájt, ne gondold. S amit az irodalom által adandó életről írsz, a népsors feltárásáról s hittel való útmutatásról, azt ki sem érzi végzetesebben, mint én. Ami kis erőm van, ennek áldozom, mert csak addig érezném becsületesnek magamat, amíg megteszem népünkért azt, amire rendelve érzem magam.
A dráma megjelentetése hiú gondolat lenne tőlem, mert a könyvet is alig tudok kihozni. Majd, ha otthon leszek s írok melléje még egyet, tán megpróbálom. Hát a könyvemet megkaptátok-e? A Tizenegyeket mind felírtam tiszteletpéldányra, egyedül Szent-Iványit nem találom a földön. Tán jólesett nektek is s érzitek, hogy egy közös tőről szakadtunk.
Kedves Sándornak külön nagy köszönettel tartozom a korrektúráért s egyéb segítségéért, s ezt, kérlek, add át neki, amíg külön is írok. Boldog vagyok, hogy sok sajtóhiba nem volt.
Látod, most újra visszaemlékszem arra, amit eljövésem után az első leveledben írtál Erzsikéről. Bizony meghatóan széplelkű és önfeláldozó, milyen hős cselekedet volt egyedül megcsinálni a könyvet, minden tapasztalat nélkül, s örömmel végigjárni a könyvkiadás kálváriáját, ami egy férfiút is jól próbára tesz. Ez mindennél nagyobb öröm nekem, s milyen nyugodalom hinni, hogy további küzdéseimben nem leszek egyedül. Mert ezenkívül minden elveszhet, s jórészben meg sincs. Különösen a sajtó viselkedése lenne keserű, ha külső sikert áhítanám. Így csupán emlékembe vésem s jobban érzem, hogy egyedül a magam hitére és erejére vagyok utalva. Érdekből cselekvő népség az egész. De úgyis mi leszünk a nagyon győzők, mert a mai életből valók s fiatalok vagyunk. Nagyon aggasztó az írónevelés Erdélyben. Mintha úgy állana minden, hogy nem lesz egy erős és értékeket összeszedő szépirodalmi lap, amíg mi nem teremtünk egyet. Ezt, édes Bélám, különösen figyelmedbe ajánlom, tartsuk a kérdést napirenden, beszélgessetek róla, s készüljünk rá, még ha két-három esztendő kell is, amíg megkezdhetjük. Ha hiszünk, dolgozunk, s akarjuk, nincs az Istennek annyi tanára s szabályokkal telegyúrt embere Erdélyben, hogy azok utunkat szegjék.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!