Széttört Krisztus-fej, megégett Biblia – Élni és meghalni Jézus nevéért

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Irakból egymillió, Szíriából ennél is több keresztény menekült el. Róluk szól a Nemzeti Múzeum új tárlata.

Tölgyesi Gábor
2017. 09. 21. 15:37

Hogy pontosan mikor kezdődött a közel-keleti keresztények legújabb kori üldöztetése, lehetetlen megmondani. 2011. május 5-én, amikor a dél-szíriai Darában húsz, álarcot viselő motorkerékpáros tüzet nyitott egy keresztény lakóházra? Vagy 2012. március 18-án, amikor Aleppóban egy ferences iskola mellett robbant autóbomba? A Magyar Nemzeti Múzeum új időszaki kiállítása, a Kereszt-tűzben sem tudja erre a választ – azt sem lehet még tudni, hány keresztény halt mártírhalált az elmúlt hat évben a Közel-Keleten −, ám a taizéi naptárhoz hasonlóan lehetőséget ad arra, hogy legalább a fotográfiákon keresztül a szemébe nézzünk azoknak a keresztényeknek, akik valóban élnek és halnak a Názáreti Jézus nevéért.

Josephine Elias a kézimunkáit árusította Karakosban, férjével és hat fiával 2014-ben menekült el Erbílbe. Négyen még mindig ott élnek, menekülttáborban, fiai közül ketten Európában kaptak menedéket az ENSZ segítségével. Az erbíli menekülttábor, az Ashty 2 (Béke 2) ad oltalmat a matematikatanár Radzsának és angoltanár feleségének is egy harminc négyzetméteres konténerben – ők is Karakosból menekültek el az Iszlám Állam fegyveresei elől, nyári hőségben. Akárcsak Noah Wa’ed és családja, ők korábban templomokban, iskolákban, hotelekben tudták meghúzni magukat.

Széttört Krisztus-fej, megégett Biblia, szétlőtt szentségtartóajtó, arab nún betűt ábrázoló mozaik – a terroristák ezzel a betűvel jelölték meg a Názáreti Jézus halálra szánt követőinek házait. Az áldozatok, menekültek, a rombolás képei mellett a kiállított tárgyak fizikai közelségbe hozzák mindazt a rettenetet, ami évek óta zajlik – tőlünk nem is olyan messze: Aleppó légvonalban közelebb van Budapesthez, mint Madrid. Nehéz eldönteni, mi üti jobban szíven az embert: egy ikon, amely a 2015-ben elrabolt és lefejezett 21 kopt keresztényt ábrázolja? Vagy egy plüssmackó piros szívekkel, amelyet a ninivei síkságon hagyott el egy gyerek? Inkább a puszta számok? Irakban 2003-ban 1,4 millió keresztény élt, tavaly már csak 275 ezer. Szíriában 2015-ben másfél millióan voltak, múlt évben már csak félmillióan. Nem mind talált menedékre a környező országokban, sokan itt vannak, Európában.

„A dzsihadista propaganda jellemzője, hogy egyenlőségjelet tesz keresztények és a középkori keresztesek, valamint a szekuláris, az ő értelmezésükben istentagadó Nyugat közé” – olvasható a kiállításon. Önkéntelenül is felötlik a kérdés: miféle propaganda az, amely gyakran összemossa a határt menekültek és illegális bevándorlók, valamint a muszlimok és a dzsihadista terroristák között?

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.