Széttört Krisztus-fej, megégett Biblia – Élni és meghalni Jézus nevéért

Irakból egymillió, Szíriából ennél is több keresztény menekült el. Róluk szól a Nemzeti Múzeum új tárlata.

Tölgyesi Gábor
2017. 09. 21. 15:37
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Hogy pontosan mikor kezdődött a közel-keleti keresztények legújabb kori üldöztetése, lehetetlen megmondani. 2011. május 5-én, amikor a dél-szíriai Darában húsz, álarcot viselő motorkerékpáros tüzet nyitott egy keresztény lakóházra? Vagy 2012. március 18-án, amikor Aleppóban egy ferences iskola mellett robbant autóbomba? A Magyar Nemzeti Múzeum új időszaki kiállítása, a Kereszt-tűzben sem tudja erre a választ – azt sem lehet még tudni, hány keresztény halt mártírhalált az elmúlt hat évben a Közel-Keleten −, ám a taizéi naptárhoz hasonlóan lehetőséget ad arra, hogy legalább a fotográfiákon keresztül a szemébe nézzünk azoknak a keresztényeknek, akik valóban élnek és halnak a Názáreti Jézus nevéért.

Josephine Elias a kézimunkáit árusította Karakosban, férjével és hat fiával 2014-ben menekült el Erbílbe. Négyen még mindig ott élnek, menekülttáborban, fiai közül ketten Európában kaptak menedéket az ENSZ segítségével. Az erbíli menekülttábor, az Ashty 2 (Béke 2) ad oltalmat a matematikatanár Radzsának és angoltanár feleségének is egy harminc négyzetméteres konténerben – ők is Karakosból menekültek el az Iszlám Állam fegyveresei elől, nyári hőségben. Akárcsak Noah Wa’ed és családja, ők korábban templomokban, iskolákban, hotelekben tudták meghúzni magukat.

Széttört Krisztus-fej, megégett Biblia, szétlőtt szentségtartóajtó, arab nún betűt ábrázoló mozaik – a terroristák ezzel a betűvel jelölték meg a Názáreti Jézus halálra szánt követőinek házait. Az áldozatok, menekültek, a rombolás képei mellett a kiállított tárgyak fizikai közelségbe hozzák mindazt a rettenetet, ami évek óta zajlik – tőlünk nem is olyan messze: Aleppó légvonalban közelebb van Budapesthez, mint Madrid. Nehéz eldönteni, mi üti jobban szíven az embert: egy ikon, amely a 2015-ben elrabolt és lefejezett 21 kopt keresztényt ábrázolja? Vagy egy plüssmackó piros szívekkel, amelyet a ninivei síkságon hagyott el egy gyerek? Inkább a puszta számok? Irakban 2003-ban 1,4 millió keresztény élt, tavaly már csak 275 ezer. Szíriában 2015-ben másfél millióan voltak, múlt évben már csak félmillióan. Nem mind talált menedékre a környező országokban, sokan itt vannak, Európában.

„A dzsihadista propaganda jellemzője, hogy egyenlőségjelet tesz keresztények és a középkori keresztesek, valamint a szekuláris, az ő értelmezésükben istentagadó Nyugat közé” – olvasható a kiállításon. Önkéntelenül is felötlik a kérdés: miféle propaganda az, amely gyakran összemossa a határt menekültek és illegális bevándorlók, valamint a muszlimok és a dzsihadista terroristák között?

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.