Hogy pontosan mikor kezdődött a közel-keleti keresztények legújabb kori üldöztetése, lehetetlen megmondani. 2011. május 5-én, amikor a dél-szíriai Darában húsz, álarcot viselő motorkerékpáros tüzet nyitott egy keresztény lakóházra? Vagy 2012. március 18-án, amikor Aleppóban egy ferences iskola mellett robbant autóbomba? A Magyar Nemzeti Múzeum új időszaki kiállítása, a Kereszt-tűzben sem tudja erre a választ – azt sem lehet még tudni, hány keresztény halt mártírhalált az elmúlt hat évben a Közel-Keleten −, ám a taizéi naptárhoz hasonlóan lehetőséget ad arra, hogy legalább a fotográfiákon keresztül a szemébe nézzünk azoknak a keresztényeknek, akik valóban élnek és halnak a Názáreti Jézus nevéért.
Josephine Elias a kézimunkáit árusította Karakosban, férjével és hat fiával 2014-ben menekült el Erbílbe. Négyen még mindig ott élnek, menekülttáborban, fiai közül ketten Európában kaptak menedéket az ENSZ segítségével. Az erbíli menekülttábor, az Ashty 2 (Béke 2) ad oltalmat a matematikatanár Radzsának és angoltanár feleségének is egy harminc négyzetméteres konténerben – ők is Karakosból menekültek el az Iszlám Állam fegyveresei elől, nyári hőségben. Akárcsak Noah Wa’ed és családja, ők korábban templomokban, iskolákban, hotelekben tudták meghúzni magukat.
Széttört Krisztus-fej, megégett Biblia, szétlőtt szentségtartóajtó, arab nún betűt ábrázoló mozaik – a terroristák ezzel a betűvel jelölték meg a Názáreti Jézus halálra szánt követőinek házait. Az áldozatok, menekültek, a rombolás képei mellett a kiállított tárgyak fizikai közelségbe hozzák mindazt a rettenetet, ami évek óta zajlik – tőlünk nem is olyan messze: Aleppó légvonalban közelebb van Budapesthez, mint Madrid. Nehéz eldönteni, mi üti jobban szíven az embert: egy ikon, amely a 2015-ben elrabolt és lefejezett 21 kopt keresztényt ábrázolja? Vagy egy plüssmackó piros szívekkel, amelyet a ninivei síkságon hagyott el egy gyerek? Inkább a puszta számok? Irakban 2003-ban 1,4 millió keresztény élt, tavaly már csak 275 ezer. Szíriában 2015-ben másfél millióan voltak, múlt évben már csak félmillióan. Nem mind talált menedékre a környező országokban, sokan itt vannak, Európában.
