Te akkor hol voltál? Mit csináltál? Mire emlékszel? Az 1956-os forradalom évfordulóján e kérdéseket a rendszerváltás előtt még családi körben is csak nagyon halkan lehetett feltenni a szülőknek, nagyszülőknek, ha egyáltalán fel lehetett. Október 23. azóta piros betűs ünnep lett, egyre kevesebb szemtanúval és egyre több politikai szónoklattal. A történetekbe mítoszokat szőnek – olykor még az is előfordul, hogy történészi segédlettel Pálból a molinókon László lesz –, és a plakátokon szinte mindenki fegyvert szorongat. Pedig voltak, sőt még ma is élnek köztünk olyan emberek (mint amilyen Mel Gibson második világháborús filmdrámájának, A fegyvertelen katonának hőse, Desmond Doss volt), akik ha nem is golyózáporban, de orvosi köpenyben harcoltak – az életekért. Róluk, gyermekeikről és unokáikról szól Zsigmond Dezső újabb 1956-os dokumentumfilmje, A forradalom gyermekei.
A sátoraljaújhelyi patológus, Nagy-Bozsoky József elsőéves orvostanhallgató volt Debrecenben, amikor kitört a forradalom. Az egyetemen a forradalmi bizottság tagja lett, sokat tett azért, hogy Debrecenbe és Budapestre élelmiszer jusson az éhező lakosoknak. Alma, krumpli, disznó. Bár sosem fogott fegyvert, a forradalom után hamis tanúk vallomása alapján tizenöt évre ítélték a Magyar Népköztársaság megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés kezdeményezése bűntette miatt. Szerencséjére volt az újfehértói tanácselnökben tisztesség: amikor fellebbezett, tanúsította, hogy őt és az újfehértói párttitkárt megmentette a lincseléstől. „Az akarót vezeti, a nem akarót hurcolja a sors” – mondja derűsen Nagy-Bozsoky József, akitől a családja drága kincset kapott: azt a példát, hogy az ember akkor is maradjon tisztességes és minden körülmény között emberséges, ha eltaposhatják, ha belehalhat.
A 2015-ben elhunyt budapesti szemész, Constantinovits Milán tudományos osztályvezető volt az Orvostudományi Egyetem I-es számú szemklinikáján, amikor kitört a forradalom. Felesége, a szintén szemész Kormos Katalin szakvizsga előtt állt, sógora, Kormos Zoltán pedig a házuk előtt lőtte ágyúval a szovjet tankokat – a Corvin köznél laktak. Constantinovits október 28-án lett a forradalmi bizottság vezetője a klinikán, a gyógyítást irányította. A párttitkárral, aki a harcokban elesett sógora fejfáját faragta ki, nem volt szerencséje: később derékba törte tudományos pályáját. A Mester utcai rendelő páciensei ennek köszönhették, hogy megkapták a „nagyon reakciós, de a legjobb szemorvost”.
E két család körében október 23-a minden évben bensőséges ünnep, amit idén az Art+Cinema moziban tartottak. Kár, hogy A forradalom gyermekeit csak ők láthatták: Zsigmond Dezső dokumentumfilmjét valószínűleg sosem fogják bemutatni a televíziókban, az 1956-os pályázatok egyik sajátságos eredményeként „csak” oktatási segédanyag lehet.
