A karakterek nem igazán hoznak megújulást: Hegedűs D. Géza Claudiusa passzív-agresszív ripacs, Börcsök Enikő Gertrudja elkényeztetett, újgazdag liba, és Ophelia is a megszokott naivafigura marad Réti Nóra előadásában. Kivétel Polonius (Fesztbaum Béla), aki a zsarnokhoz való lojalitása ellenére is tud emberi figura lenni, és ott vannak még a sírásók – Kútvölgyi Erzsébet és Venczel Vera –, akik a legizgalmasabb pillanatokat teremtik meg. A legnagyobb kérdőjel azonban Hamlet marad: lenyűgöző, amit ifjabb Vidnyánszky előad a színpadon. Igazi akrobata, aki nem ismer lehetetlent, a legváratlanabb helyekre mászik fel és lóg alá, tombol és dühöng, tiszta szívből szeret és gyűlöl. Tárházának minden trükkjét beveti, de épp emiatt vész el a lényeg: fogalmunk sincs arról, ki is ez az alak valójában. Abszurd, hogy ez az egész éppolyan, amiről Hamlet maga is beszél: csak görögtűz, ami kihuny, mielőtt ígéretét beváltja.
###HIRDETES###
