Grifftojás, trónszék és boszorkányfőzet

Elvarázsolja és felszabadítja a gyerekeket a Kányádi Sándor ihletésére létrejött Mesemúzeum.

A délelőtti csoportos foglalkozásokat délutánonként állandó műhelyfoglalkozások váltják. A múzeum megbízott munkatársai által vezetett pszichodráma feszültségoldó, felszabadító élményt nyújt a gyerekeknek, akik hétvégénként családjukkal is visszajöhetnek az itt rendezett író-olvasó találkozókra, amelyeken a kortárs meseirodalommal ismerkedhetnek meg.

A Mesemúzeumban az elmúlt öt évben több mint ötszáz születésnapi zsúrt is rendeztek, csoportos foglalkozás formájában.

– Mi az iskolában kevéssé helyet kapó érzelmi nevelést helyeztük előtérbe, amellett hogy az is a célunk, hogy a gyerekeket elvezessük az olvasás örömeihez. A népmesékben életvezetési tanácsok rejtőznek, rávilágítanak a helyes útra, a sikerre vezető viselkedésre. Mindebben a drámapedagógia módszereivel segédkezünk. Beszélgetve, önreflexióra késztetve vezetjük rá a tanulságokra a gyerekeket – magyarázza az intézmény szakmai vezetője, aki hangsúlyozza, fontos, hogy a gyerekek felszabadultan, jó érzéssel lépjenek ki a múzeumból.

– Itt nem kell keresztkérdésekre felelniük, és együtt tudnak örülni, amikor közösen megszerzik tőlünk, a foglalkozás vezetőitől a mesebirodalom kulcsát. Ebben a világban jól érzik magukat – mondja Helmich Katalin.

Hogy így van, mi sem bizonyítja jobban, mint az emlékkönyvek, amelyek közül már nem egy betelt, s amelyek visszatérésről álmodozó feljegyzései és „a világ legjobb múzeuma” cím ismétlődő odaajándékozása mellett olyan is akad, amelyben szerzője hosszú távú tervként azt tűzi ki, hogy ha fenő, itt akar majd dolgozni.

– Mindezt nem olcsó trükkökkel érjük el, itt a gyerekek valóban felszabadulnak, bejárják a maguk lelki útját, elvarázsolódnak és jól érzik magukat, és talán ezt követően szívesebben hallgatnak népmesét is, mint korábban – fogalmaz Helmich Katalin, aki utal rá, terveik között szerepel egy olyan történetalkotó műhely létrehozása is, ahol a nagyobb gyerekek aktív alakítói lehetnének a közösen formált meséknek, azokat újra- és újraírhatnák. Azért kap központi jelentőséget ez a tevékenység, mert pozitívan hathat arra, hogy a gyerekek belássák: hinniük kell, hogy irányíthatják, befolyásolhatják a saját sorsukat is.