A reformáció eszméjét a külföldön tanuló vándordiákok, vagyis peregrinusok hozták haza a 16. század elején Németországból - ez adja annak a kiállításnak az apropóját, amely az érdi Magyar Földrajzi Múzeumban nyílt október 3-án, és egy hónapig látható. A molinókból izgalmas kép bontakozik ki a vándordiák-életről, ami nem csak arról szólt, hogy tanuljanak az ifjak, hiszen ez a diákok tanulmányait finanszírozó tehetős patrónusoknak és magyar intézményeknek önmagában talán nem érte volna meg. A peregrinusok viszont a híreket is hazahordták – ezt el is várták tőlük – illetve kapcsolatokat építettek. Ha a patrónus elzárta a pénzcsapot, az legtöbbször véget vetett a tanulmányoknak. Az erdélyi diákok, akik kevésbé voltak tehetősek, gyakran magasabb tudományos fokozatot adó végzettség nélkül hagyták el, anyagi kényszerből, az iskolát.
A vándordiákok gyarapították a könyvtárakat is, amire nagy szükség volt, otthoni iskoláik ezt kötelezően el is várták tőlük. A kiállítás egyik legérdekesebb adata, hogy míg 16. században Itáliában közel kétszázezer, német nyelvterületen pedig 150 ezer könyv jelent meg, addig az akkori Magyarországon mindössze 900. A törökök által megszállt területen teljesen megszűnt a könyvkiadás.
A diákok külföldi beilleszkedése nem mindig mehetett simán. Erre utal, hogy Jánosi György 1628-ban arra figyelmezteti a szülőket: vegyenek a gyermeküknek német ruhát, ha nem akarják, hogy kinevessék őket. A diákok a határon ruhát cseréltek. A pár éves tanulmányutak célpontjai többnyire német és holland városok voltak. A magyar diákok mindig nyugati irányba indultak, esetleg észak felé. Keleti irányban feleslegesen keresgéltek volna, arra ugyanis nem volt egyetem.
