Nehéz kérdés – Günter Grass azon regényének címe, melyben a berlini fal leomlásának következményeit mutatta be, jól összefoglalhatja az író életét és munkásságát is. A ma kilencven éve született szerző rendre nehéz kérdésekbe tenyerelt, az állóvíz felkavarásával állásfoglalásra késztetve a legsemlegesebbeket is.
Sokatmondó, hogy a személyes sorsa is hasonló ügynek bizonyult. A bűnfeldolgozás elmaradását a Kutyaévekhez hasonló regényeiben számon kérő Grass csak idős korában beszélt róla: kamaszként a Hitlerjugend tagja volt, és a Waffen-SS páncéloshadosztályánál szolgált. Hagymahántás című, 2006-os önéletrajza megjelenése előtt adott számot erről először, többen pedig még a hét évvel korábban kapott Nobel-díját is visszaadatták volna vele. Hogy addig miért nem állt elő az egésszel? Elmondása szerint csak idős korára találta meg hozzá a megfelelő nyelvet. Súlyosabb dolgokat nem követett el, hamar megsebesült, majd amerikai hadifogságba került.
Sokszor pedig maga sem vesződött azzal, hogy a legpontosabb nyelvet megtalálja: még öt évvel ezelőtt is nagy hullámokat keltett verse, az Izraelt agresszív nyomulásáért elítélő Amit el kell mondani. Ekkor Grass már 84 éves volt, és két évvel ezelőtt, 2015. április 13-án hunyt el.
Klasszikus Danzig-trilógiájában a bűnösök emlékezetéről, az erőszak kialakulásáról fest nyomasztó, feledhetetlen képet. A legismertebb a nyitódarab, A bádogdob lett: az 1959-es regény Oskar Matzerath története, aki a világ borzalmaira válaszul úgy dönt, sosem nő meg. Az erősen politikai jellegű regényt megjelenésének idején számos kritika érte, többen istenkáromlónak és pornográfnak kiáltották ki. A mágikus realistának is mondható mű viszont hamar utat talált a közönséghez és a kritikusokhoz, két évtizeddel később pedig Volker Schlöndorff meg is rendezte a filmváltozatot. A két és fél órás adaptáció is rendkívül sikeres lett, megkapta az Aranypálmát és a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat.
Gyorsan érkeztek a folytatások is: 1961-ben a Macska és egér, két évre rá a Kutyaévek. A második kötet metaforarendszere nem kevésbé sokrétű az elsőénél: itt az apa nélkül maradt főhős, Mahlke bizonyul az egérnek, a társadalom lesz a macska. „Fiatal macska volt, de közel sem kiscica” – utalt a regény a negyvenes évek német államának fiatal, de semmi esetre sem ártatlan voltára.
Az író a hatvanas években Nyugat-Berlinbe költözött, a szociáldemokraták elkötelezett támogatója lett, és még Willy Brandt szövegeit is írta egy darabig. Nagy sikert aratott a hetvenes években írt műve, A hal, illetve a tíz évvel későbbi A patkánynő is. Ráklépésben című, 2002-es művében már a német nép egy súlyos világháborús tragédiájáról, a Wilhelm Gustloff hajó 1945-ös elsüllyesztéséről ír. A közel tízezer áldozatot követelő esetet addig a háború győztesei igyekeztek tematizálni, emlékezetét pedig a német szélsőjobb őrizte volna. Grass itt is a feledés ellen kívánt tenni, felelevenítve a háború borzalmait.
