Magyar szerzők közül korábban Spiró György és Esterházy Péter érdemelte ki a rangos lengyel irodalmi elismerést, az Angelus-díjat, idén pedig Tompa Andrea regényére adták a legtöbb szavazatot a lengyel olvasók a közép- és kelet-európai irodalmi elismerés döntőjében, ezzel A hóhér háza lett a 2017-es közönségdíjas. A kötet Ceausescu Romániáját mutatja be egy fiatal magyar, részben zsidó származású lány szemével. Nőként, magyarként, magyar zsidóként az írónő főhőse többszörösen hátrányos helyzetű ebben a világban. Egy ember, aki nem felelős a rendszerért, amibe született, mégis élnie kell benne, viszonyulnia kell hozzá. Az egyén, bármilyen ártatlanul kezdi is az életét, egy diktatúrában hamar elveszíti ezt az ártatlanságot – mutat rá a könyv, amely Anna Butrym 2016-ban készült fordításában került be az Angelus-díj döntőjébe –, részese lesz a rendszernek, hiába próbál a körön kívül maradni.
A nagydíjat idén Oleg Pavlov kapta Orosz trilógia című regényéért. A könyv oroszul 24 éve jelent meg, magyarul 2013-ban, lengyelül pedig tavaly. Pavlov a munkatáborok hétköznapjait jeleníti meg benne a szovjet hatalom utolsó óráiban, amit a testi-lelki széthullás, züllés határoz meg. Huszonnégy éve nyilván égetően aktuális volt a téma Oroszországban, Európa többi részén pedig most lett izgalmas, talán nem függetlenül attól, hogy nyugaton mostanában nagy figyelmet kap Oroszország.
Ebből látszik, hogy egy könyv útja nem mindig kiszámítható, évtizedek múlva is okozhat meglepetést. A magyar irodalomból jó példa erre Márai Sándor, aki szinte egyik percről a másikra lett a világ kedvence. Először egy olasz kiadó döntött úgy, hogy kockáztat A gyertyák csonkig égnekkel, pedig nem ezt a regényt szokás Márai életművének csúcsaként emlegetni. Azt pedig végképp nem lehetett előre tudni, hogy világszerte népszerűvé válik. Az ilyen jelenségek láttán a szakemberek is széttárják a kezüket.
Az viszont biztos, hogy a társadalmi helyzetnek, az aktuális konfliktusoknak lehet hatása egy mű fogadtatására. Ez történt talán A hóhér háza esetében is. A kötet tavaly jelent meg Lengyelországban, éppen akkor, amikor az abortusz szabályozásának szigorítása volt napirenden, a regény pedig olyan korszakban játszódik, amikor Romániában tilos volt az abortusz, az illegális „abortuszbiznisz” viszont virágzott. Erről a témáról szól a román filmes újhullám egyik legismertebb figurája, Cristian Mungiu 2007-es filmje, a 4 hónap, 3 hét, 2 nap is. Hasonló esetek nyilván ezrével történtek, A hóhér házában is olvashatunk erről.
Lengyelországban érzékeny kérdésként kezelték az abortusz ügyét, de a regény pozitív fogadtatásában az is szerepet játszhatott, hogy a témája tulajdonképpen egy fiatal lány viszonya a társadalmi-politikai rendszerhez. A lengyel kormány drasztikus lépései a média vagy a bíróságok működésének átformálására sok lengyelt arra késztettek ugyanis, hogy újra átgondolja az egyén és a politikai rendszer viszonyát.
Az írónő műve már a több tízezres tüntetések Lengyelországába érkezett meg, és úgy látszik, érdekesebb volt ebben a közegben, mint Magyarországon 2010-ben. Valószínűleg az is felkeltette a figyelmet, hogy az író interjút adott a Gazeta Wyborczának, a legnagyobb ellenzéki napilapnak, amelyben megdöbbenését fejezte ki, hogy a lengyel állam – akárcsak Ceausescu Romániája – megtiltaná az abortuszt. Tompa kritizálta az Orbán-kormány kultúrpolitikáját is, ami szintén felkeltette azoknak a lengyel olvasóknak a figyelmét, akik aggodalommal figyelik Kaczyński pártja, a PiS ténykedését és a magyarországi párhuzamokat.
Tompa Andrea későn kezdte az írói pályáját, 39 éves volt, amikor megjelent A hóhér háza, de nem számított messziről jött embernek a kulturális életben, hiszen hosszú ideje színikritikusként és a Színház folyóirat szerkesztőjeként tevékenykedett. Első regényének megjelentetése mégsem ment könnyen: a kéziratát a Magvető Kiadóhoz adta be, ahol visszautasították. Megfordult a fejében, hogy feladja, de egy barát biztatására döntött úgy, hogy tovább próbálkozik, első nagyprózája végül a Kalligram Kiadó gondozásában jelent meg.
Második regényéről, a Fejtől s lábtólról már többet beszéltek itthon – talán azért is, mert fontos, de irodalmi szempontból kevésbé feldolgozott témáról, a trianoni döntés hétköznapi következményeiről szól. 2015-ben a szerző Márai-díjat kapott a kisebbségi lét ábrázolásáért.
