Lengyelországban érzékeny kérdésként kezelték az abortusz ügyét, de a regény pozitív fogadtatásában az is szerepet játszhatott, hogy a témája tulajdonképpen egy fiatal lány viszonya a társadalmi-politikai rendszerhez. A lengyel kormány drasztikus lépései a média vagy a bíróságok működésének átformálására sok lengyelt arra késztettek ugyanis, hogy újra átgondolja az egyén és a politikai rendszer viszonyát.
Az írónő műve már a több tízezres tüntetések Lengyelországába érkezett meg, és úgy látszik, érdekesebb volt ebben a közegben, mint Magyarországon 2010-ben. Valószínűleg az is felkeltette a figyelmet, hogy az író interjút adott a Gazeta Wyborczának, a legnagyobb ellenzéki napilapnak, amelyben megdöbbenését fejezte ki, hogy a lengyel állam – akárcsak Ceausescu Romániája – megtiltaná az abortuszt. Tompa kritizálta az Orbán-kormány kultúrpolitikáját is, ami szintén felkeltette azoknak a lengyel olvasóknak a figyelmét, akik aggodalommal figyelik Kaczyński pártja, a PiS ténykedését és a magyarországi párhuzamokat.
Tompa Andrea későn kezdte az írói pályáját, 39 éves volt, amikor megjelent A hóhér háza, de nem számított messziről jött embernek a kulturális életben, hiszen hosszú ideje színikritikusként és a Színház folyóirat szerkesztőjeként tevékenykedett. Első regényének megjelentetése mégsem ment könnyen: a kéziratát a Magvető Kiadóhoz adta be, ahol visszautasították. Megfordult a fejében, hogy feladja, de egy barát biztatására döntött úgy, hogy tovább próbálkozik, első nagyprózája végül a Kalligram Kiadó gondozásában jelent meg.
