Lejárt szavatosság és megjátszott lazaság a tévében

Ötös skálán pontoztak négy főzőműsort ítészeink. A négy program összesen nem kapott öt pontot.

1,5/5

Nem kell ezt túlbonyolítani: a Chili TV-n futó Ízes élet című műsor lényegében nem más, mint egy hangos szakácskönyv. Adva van egy jó-rossz recept, amit jól-rosszul felolvas, majd el is készít egy – olykor, ha vendég is van, két – ember. Tizenkét perc az egész, a serpenyősercegést és a vágódeszkahangokat jellegtelen plázamuzsika festi alá, mindez a stúdióban berendezett díszletkonyhával együtt folyamatosan táplálja a nézőben az érzést: amit lát, az lényegében nem több, mintha az ember maga olvasná el gyorsan az aznapra szánt receptet a Horváth Ilonából, hogy aztán sebtiben összedobjon valamit. Itt nem kell lapozgatni, a könyvet a képernyő helyettesíti. Az Ízes élet egy picit mégis túlbonyolítja, hiszen honlapján megfogalmazza küldetését is. Emígy: „Az Ízes élet nem egy klasszikus főzőműsor, sokkal inkább egy életforma a konyhában. Bizonyára nem véletlen, hogy az étel és az élet szavak betűi ugyanazok. Az Ízes élet házigazdái, Marton Adrienn és Pataky Péter, Nagy-Britannia neves konyháit is megjárt séf élvezi az életet és az ételeket is.” No, igen, Marton Adrienn és a Nagy-Britannia neves konyháit is megjárt séf, Pataky Péter: ők lennének itt a lényeg. Egy átlagos főzőműsor – márpedig az Ízes életnél átlagosabb főzőműsort elképzelni sem nagyon lehet – sava-borsát a műsorvezető adja. Ő az, aki ebből a nehezen variálható formátumból valami olyasmit csinál, amitől a produkció azonosítható, netán szerethető is lesz. Nos, sem Marton, sem Pataky nem olyan figura, aki emlékezetessé teszi ezt az együtt töltött szűk negyedórát. Náluk még a műsorban vendégként rendszeresen feltűnő Kovács Lázár, alias Lázár Chef is karakteresebb, pedig ha valaki az utóbbi években szavatosságát veszítette a tévés személyiségek közül, az éppen ő. (W. Sz.)

0,5/5

Tíz éve fut a Duna tévén az Ízőrzők című ismeretterjesztő műsor. Az eltűnőfélben lévő ételekről, a régi ízekről szól(na) ez, az olyan fortélyokról, kamratitkokról, amelyeket már csak kevesen őriznek. Például: hogyan kell abálni, mi az a tepsis krumplibaba; a falusi nagymamák megmutatják, hogy a kelt tésztát tejföllel is lehet dagasztani, hogy mitől lesz olyan légies a túrós töltött fánk és ízes a halasi savanyú máj. Kompakt csomagot kínálnak a szerkesztők, hisz nemcsak a helyi gasztronómiai örökséget mutatják be, de a szereplők a falu múltját, érdekességeit, az adott tájegység néprajzi hagyományait is felidézik. Móczár István rendező-operatőr és Róka Ildikó szerkesztő vállalása tiszteletre méltó, de az Ízőrzők már tíz évvel ezelőtt is elavult műsornak tűnhetett, hisz olyan az egész, mintha az Ablak egyik apokrif adása lenne. A főcím, a háttérzene, a beállítások, a vágóképek mind a kora kilencvenes éveket idézik, ami sokszor még az étvágyát is elveszi az embernek. A valódi ízőrző nagymamák és nagypapák miatt persze könnyen túllendülnénk ezen az aprócska hibán, de ha már ők is hiányoznak a műsorból, akkor mégis mi értelme az egésznek? Halimbán például zöld fűszeres csirkemelltortát, magos cukkinikrémet és citromos-levendulás kekszet készítettek. Csupa olyan recept alapján, amit bárhol meg lehet találni, ezekért tehát nem érdemes bekapcsolni a tévét szombatonként. Inkább a saját konyhánkban kísérletezzünk. (M. S.)

1,5/5

###HIRDETES###