Lejárt szavatosság és megjátszott lazaság a tévében

Ötös skálán pontoztak négy főzőműsort ítészeink. A négy program összesen nem kapott öt pontot.

MN
2017. 10. 14. 15:59
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Talán Gyurcsány Ferenc tavaszi tekercse és Lévai Anikó mákos gubája sem politizálódott át annyira az elmúlt években, mint Benke László sült fagylaltja. A nemzet Laci bácsija jobb helyeken obskúrus Youtube-csatornák tréfás kedvű bácsikája lenne, Magyarországon viszont mostanra politikai állásfoglalássá vált, amit „ételkölteményeiről” gondolunk. Jellemző módon a gasztronómiának itt már semmi keresnivalója nincs: ha valaki ad absurdum ilyen szemmel alkotna véleményt egy séf munkájáról, ma rögtön megkapja az elitista címkét.

Laci bácsi videóit nézve különösebbnél különösebb szerzeményekbe futhatunk: itt egy zöldborsótorta, ott egy sonkás bundás banán, amott egy milánóispagetti-torta. Bár ilyeneket épeszű ember biztosan nem készít ebédre, magasértelmiségiek és kormánypárti árokásók kikiáltották Benke Lászlót a nép hősévé, csak mert sokan ismerik őt, és állítólag azokhoz szól, akik olcsón szeretnek sokat enni. A 888 szerzője így a „Michelin-sznobizmus” elleni lázadás arcává tette a séfet, a radikálbalos Dinamó pedig a „fogyasztási gasztropornográfia” ellen kelt ki.

Hogy Molnár B. Tamáséknak nagy szerepük van a hazai éttermi kultúra fejlesztésében, míg Benke csak a gasztronómiai igény- és ízléstelenség terjesztéséhez járul hozzá, nem számít. Még az sem, hogy Schobert Norbert fitneszguru üzlettársaként hitetné el, hogy „az igaz magyar konyha” őrzője, a sokat bíró magyar gyomor degeszre tömője.

Hagyjuk is Laci bácsi főztjeit: a rántást, a töméntelen Vegetát és a makói hagymatortát. A lényeg itt úgyis annyi, hogy helyet foglaljunk az évtizedes politikai lövészárkokban. (L. D.)

0,5/5

 

Nemes Gábor ökogazda vékonydongájú macskakölyköt emel le egy alacsony faágról, és megejtő természetességgel nyújtja át a mellette baktató Buday séfnek. A napfény cirógat, a levelek susognak, a szakács sietve simít végig a nyugodt állat hátán, puhán lehajol, s útjára engedi a foltos kandúrfit, de alighogy felegyenesedik, egyből egy Piroska-kosárra mutat, amit vendéglátója hősünk kezébe is ad. A macska a háttérben bávatag. Történik mindez szavak és vágás nélkül, nagyjából öt másodperc alatt. Mintha egy liftzenére komponált, kalóriaszegény Tarr Béla-snittet látnánk. A Life Tv műsorán nyár óta futó Keverd újra, Buday legújabb, hetedik epizódjából vett részlet fontos elemeket árul el a műsor szellemiségéről. E jellemzők a faékegyszerűség, a megjátszott természetesség és a koncepció részévé tett – tulajdonképpen – szerethető bénázás. Az adásidő első harmadát a szolid termékmegjelenítésekkel tarkított beszerzőút tölti ki, amelynek során a mesterszakács gondozott termelőegységekbe látogat, hogy onnan zöldségészeti alapismeretekkel és friss alapanyagokkal megpakolva, derűsen távozzon. Ettől fogva a műfaj sterilstúdiós monodráma, ilyetén módon a régisulis, éleskéses – aprítok, darálok, dinsztelek, sütök, eközben kényszeredetten kommentálok – őstípust idézi meg. Serpenyőkistotálok, borsszóróközelik, fekete póló, kék farmer. Primőr zöldségek, pénztárcakímélő menük. Semmi sallang. Vizuálisan sem. Buday Péter konyhájában könnyű, ízletes és friss ételek készülnek. Kár, hogy a megvalósítás lejárt szavatosságú. (V. N.)

1,5/5

 

Nem kell ezt túlbonyolítani: a Chili TV-n futó Ízes élet című műsor lényegében nem más, mint egy hangos szakácskönyv. Adva van egy jó-rossz recept, amit jól-rosszul felolvas, majd el is készít egy – olykor, ha vendég is van, két – ember. Tizenkét perc az egész, a serpenyősercegést és a vágódeszkahangokat jellegtelen plázamuzsika festi alá, mindez a stúdióban berendezett díszletkonyhával együtt folyamatosan táplálja a nézőben az érzést: amit lát, az lényegében nem több, mintha az ember maga olvasná el gyorsan az aznapra szánt receptet a Horváth Ilonából, hogy aztán sebtiben összedobjon valamit. Itt nem kell lapozgatni, a könyvet a képernyő helyettesíti. Az Ízes élet egy picit mégis túlbonyolítja, hiszen honlapján megfogalmazza küldetését is. Emígy: „Az Ízes élet nem egy klasszikus főzőműsor, sokkal inkább egy életforma a konyhában. Bizonyára nem véletlen, hogy az étel és az élet szavak betűi ugyanazok. Az Ízes élet házigazdái, Marton Adrienn és Pataky Péter, Nagy-Britannia neves konyháit is megjárt séf élvezi az életet és az ételeket is.” No, igen, Marton Adrienn és a Nagy-Britannia neves konyháit is megjárt séf, Pataky Péter: ők lennének itt a lényeg. Egy átlagos főzőműsor – márpedig az Ízes életnél átlagosabb főzőműsort elképzelni sem nagyon lehet – sava-borsát a műsorvezető adja. Ő az, aki ebből a nehezen variálható formátumból valami olyasmit csinál, amitől a produkció azonosítható, netán szerethető is lesz. Nos, sem Marton, sem Pataky nem olyan figura, aki emlékezetessé teszi ezt az együtt töltött szűk negyedórát. Náluk még a műsorban vendégként rendszeresen feltűnő Kovács Lázár, alias Lázár Chef is karakteresebb, pedig ha valaki az utóbbi években szavatosságát veszítette a tévés személyiségek közül, az éppen ő. (W. Sz.)

0,5/5

 

Tíz éve fut a Duna tévén az Ízőrzők című ismeretterjesztő műsor. Az eltűnőfélben lévő ételekről, a régi ízekről szól(na) ez, az olyan fortélyokról, kamratitkokról, amelyeket már csak kevesen őriznek. Például: hogyan kell abálni, mi az a tepsis krumplibaba; a falusi nagymamák megmutatják, hogy a kelt tésztát tejföllel is lehet dagasztani, hogy mitől lesz olyan légies a túrós töltött fánk és ízes a halasi savanyú máj. Kompakt csomagot kínálnak a szerkesztők, hisz nemcsak a helyi gasztronómiai örökséget mutatják be, de a szereplők a falu múltját, érdekességeit, az adott tájegység néprajzi hagyományait is felidézik. Móczár István rendező-operatőr és Róka Ildikó szerkesztő vállalása tiszteletre méltó, de az Ízőrzők már tíz évvel ezelőtt is elavult műsornak tűnhetett, hisz olyan az egész, mintha az Ablak egyik apokrif adása lenne. A főcím, a háttérzene, a beállítások, a vágóképek mind a kora kilencvenes éveket idézik, ami sokszor még az étvágyát is elveszi az embernek. A valódi ízőrző nagymamák és nagypapák miatt persze könnyen túllendülnénk ezen az aprócska hibán, de ha már ők is hiányoznak a műsorból, akkor mégis mi értelme az egésznek? Halimbán például zöld fűszeres csirkemelltortát, magos cukkinikrémet és citromos-levendulás kekszet készítettek. Csupa olyan recept alapján, amit bárhol meg lehet találni, ezekért tehát nem érdemes bekapcsolni a tévét szombatonként. Inkább a saját konyhánkban kísérletezzünk. (M. S.)

1,5/5

###HIRDETES###

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.