Egyre biztosabbnak tűnik: a pszichopatát mégsem onnan ismerhetjük fel, hogy Huey Lewis- és Phil Collins-rajongó. – Elvis Costellóhoz hasonlítják, de szerintem Huey sokkal keserűbb és cinikusabb nála – fejtette ki Patrick Bateman az Amerikai pszichóban, de a jelek szerint kifinomult zenei ízlése mégsem tükrözte lelki zavarodottságát. Sőt a pszichopata valószínűleg még csak nem is az „isteni Ludwig van”-ról fog áradozni nekünk, ahogy Alex szokása volt a Gépnarancsban. A pszichopátiás tüneteket produkáló személy ehelyett nagy eséllyel hiphop-hallgató, vagy a halakért rajongó Financial Times-olvasó. Egy friss pszichológiai felmérés legalábbis erre enged következtetni.
Hol vannak már azok az idők, amikor a Hannibal Lecterhez hasonló karakterek alapján azt hittük, a komolyzenéért megveszőktől kell tartanunk?! A New York-i Egyetem kutatói kétszáz ember bevonásával arra jutottak: az aggasztó jeleket mutatók előszeretettel nevezték meg kedvencükként a Blackstreet rapslágerét, a No Diggityt vagy épp Eminemtől a Lose Yourselfet.
Ezek még csak az előzetes eredmények ugyan, a nagyobb kutatást még nem publikálták, elindítottak viszont egy kvízt is, amelynek kitöltésével az érdeklődők magukon is elvégezhetik a felmérést. Persze nem gondolhatjuk, hogy kizárólag zenei ízlés alapján következtetni lehetne a lelki zavarokra, de a vizsgálatot végző kutatók szerint találhatunk nagy fokú egyezéseket. Bármilyen egyéb személyiségjegyeket mutattak is egyébként, akik a The Knacktól a My Sharonát vagy Siától a Titaniumot szerették, azok bizonyultak a legkevésbé pszichopátiára hajlónak.
A kutatók le is vonták a következtetést, ami ugyanakkor jogos bírálatokra adhat okot. Túlontúl egyszerű volna ugyanis a kedvenc dalok listája alapján kikövetkeztetni, kivel lehetnek gondok. Abban persze igazat adhatunk a felmérést vezető Pascal Wallischnak, hogy bár „a média baltás merénylőkként, sorozatgyilkosokként ábrázolja a pszichopatákat, miközben a valóság nem ennyire egyértelmű. Nem olyanok, mint Joker a Batmanben. Ott is dolgozhatnak melletted, és tökéletesen beolvadnak. Egyfajta pszichológiai vakfoltot jelentenek.” Wallisch szerint senki nem szeretné, hogy hasonló emberek magas pozíciókba kerüljenek, ezért szükséges olyan eszközöket találni, amivel a közreműködésük nélkül azonosítani lehet őket.
