Az Omega mindig is pionírmunkát végzett. Ők használtak a koncertjeiken elsőként keverőpultot, de füstgépet és lézert is náluk látott először a közönség. Övék az első kihajtható lemezborító, de CD-t és DVD-t is ők jelentettek meg elsőként itthon, és hát Trombitás Frédi és a rettenetes emberek címmel hozzájuk köthető az első, egy zenekar által jegyzett hazai nagylemez is. A zenekar tagjai által is eklektikusnak nevezett korong messze nem az együttes legjobb formájának lenyomata, vitán felül áll viszont, hogy történelmi jelentőségű.
A beat nálunk a nappalikból indult, hogy pár év alatt átformálja az éjszakát. Egy egész nemzedék tapadt a visszhangos, Nyugatról sugárzott rádióadásokra. Ambiciózus úttörők körmöltek lókottákat és halandzsa-szövegeket az oroszórákra rendszeresített szótárfüzeteikbe. A hőskor a másolás jegyében telt. Az első együttesek a Beatles, a Shadows vagy a Rolling Stones slágereit gyakorolták ki, és ezekkel álltak az iskolai ünnepségek, üzemi bálok, majd a könnyűzenei hangversenyekre fazonírozott klubok közönsége elé. Olyan érzés lehetett az angolszász dalokat élőben hallani, mint Coca-Colás üvegből kortyolni a Bambit. Csak hát a létező szocializmusban a kapitalizmus torz hologramja is mámorító illúziónak tűnt. És épp emiatt látszott öngyilkos vállalásnak saját számokkal lépni színpadra.
A budai Vár Klubban, majd a Hordónak is hívott Eötvösben a hatvanas évek közepére masszív rajongótábort építő, négy-ötórányi repertoárral rendelkező Omega se nagyon forszírozta emiatt a magyar nyelvű dalokat. Látták ugyan, hogy az Illésnek bejött, de mert nem volt a soraikban Bródyhoz hasonló kvalitású szövegíró, könnyen lehet, hogy sok mára elfeledett együtteshez hasonlóan megmaradtak volna ők is másolónak. Csakhogy a véletlen közbeszólt. A véletlen, akit Charlynak hívtak és a Magyar Rádió angol szekciójában dolgozott, intézett 1968-ban egy londoni lemezfelvételt az Omegának. (Az Omega Red Star című anyag összehasonlíthatatlanul jobban szól, mint a pár hónappal később itthon felvett változat.) A népi demokrácia kultúrfelelőseinek szemöldökráncolása már nem volt viszont véletlen. Úgy lehettek vele: kizárt, hogy a kapitalisták előbb hozzák ki a mi zenekarunk lemezét, ezért stúdióba parancsolták az Omegát.
Ebből a sietségből lett a rajzfilmes vokálokat, zsabós inges népieskedést, szikár beatet, biztató progrockszilánkokat és egy rettenetes bónuszdalt is tartalmazó slágerérzékeny stíluskeresés. Presser úgy emlékszik, bizonyos szövegrészeket kivetettek velük az anyagból, zenei cenzúra azonban nem volt, a Trombitás Frédi mégis amiatt fontos elsősorban, hogy a rádióhallgatók és hanglemezvásárlók számára is kanonizálta a magyar nyelvű beatet.
