Amikor Lani Sarem könyve augusztusban váratlanul a The New York Times bestsellerlistájának élén landolt, mindenki meglepődött. A Handbook for Mortals (Kézikönyv halandóknak) a fiatal felnőtteknek szóló, kemény borítású művek eladási listáját vezette, egész pontosan huszonhárom órán át. A megjelenés hetében 18 ezer példány kelt el a kötetből, ami a műfajon belül szenzációnak mondható. Sarem művéről ráadásul az égvilágon senki nem hallott korábban. Nem sokkal később kiderült: a szerző vagy valaki más egy egész rakományt vásárolt fel a könyvből éppen azzal a céllal, hogy az eladási lista élére kerüljön.
Saremet csalónak kiáltották ki, de nem álltak itt meg a vádak: egyesek szerint plagizálta a borítót, más egyenesen rasszistának nevezte a regény történetvezetését. Huszonhárom óra kellett, hogy a The New York Times egy bocsánatkérő közlemény kíséretében eltávolítsa a könyvet a listáról. A Vulture most találkozott a 35 éves Lani Saremmel. A szerző elmondta: nem bánta meg a történteket.
Sarem A szürke ötven árnyalatáéhoz hasonlította kötete sorsát: szerinte azt is azért tették gúny tárgyává, mert egy outsider írta. Az ő esetében is ez áll szerinte a dolgok hátterében, azt pedig tagadja, hogy részt vett volna a rendszer „meghekkelésében”. Különös módon nem könyve zsenialitásában látta azonban a siker okát. Ahhoz elmondása alapján az Amerikai pite egykori sztárjának, Thomas Ian Nicholasnak volt inkább köze. A színész régóta jó barátságban van az írónővel, és potenciált is látott a történetben, így ajánlatot kapott: ha segít felfuttatni a könyvet, szerepet és produceri titulust kaphat a megfilmesített változatban. Nicholas a kéziratot egy barátjának, a Buffyban is szereplő Clare Kramernek is megmutatta, és úgy döntöttek, rábólintanak a lehetőségre.
Az előrendeléseket gyorsan el is kezdték felvenni a Wizard Worldön és más képregényes rendezvényeken: Nicholas személyes jelenléte elég nagyot dobott az érdeklődésen. A könyv ki sem jött még a nyomdából, de a gyűjtőket ez állítólag nem érdekelte, és rendezvényenként nagyjából kétezret sikerült előre elpasszolni belőle. Miután pedig megjelent, online fórumokon és további közönségtalálkozókon további 18 ezer példány fogyott Sarem szerint. Szakmabeliek állítják, ez nem túl valószerű. Charlie Trotman azt mondja például, Neil Gaiman is csak ötszázat tud eladni egy-egy ilyen rendezvényen, és ez már a szakma csúcsa.
Nicholas szerint viszont a képregényvásárok elég hírességközpontúak, az pedig, hogy ő kiült egy Amerikai pite felirattal és a könyv ajánlatával, bevonzotta az érdeklődőket. Ami nem is hangzik olyan lehetetlennek: csupán épp a könyves szakma állapotáról, lehetőségeiről ad nagyon szomorú képet.
