Adunk egy vámpírharapós tetoválást, felrakhatja a nyakára – ezzel fogadnak a romantikus vámpírthriller előadása előtt a Margit híd pesti hídfőjénél, az egykori MSZMP-pártétkezdében. A ház jó ideig elhagyottan állt, puszta falakkal, amiket nyugodtan be lehetett mázolni művércseppekkel, és fel lehetett kenni rájuk pirossal az Engedj be! című vámpírrománc szereposztását. A félig-meddig rendbe tett csarnok kellően kísérteties egy olyan előadáshoz, mint amilyen John Ajvide Lindqvist világsikert arató regényének színpadi adaptációja. A helyszín az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség tulajdona, kulturális központot terveznek benne Zsilip néven, az építkezés megkezdéséig viszont helyet adtak ennek az előadásnak.
A „tetoválás”, amivel harapásnyomokat varázsolhat a nyakára az ember, csak hangulati elem, az előadásban nincs szerepe. Lindqvist könyvéből két filmadaptáció is készült, egy svéd és egy amerikai, legutóbb pedig a színpadi változat futott sikerrel a Skót Nemzeti Színházban. A regényt Jack Thorne alkalmazta színpadra, az ő verzióját állították színpadra Magyarországon is. Az előadás, a filmrendező Pálfi György első színházi rendezése kapott hideget-meleget a kritikusoktól, de az biztos, hogy a lepukkant pártétkezdében játszódó, egy bántalmazott kamasz fiú és egy vámpírlány szerelméről szóló thriller olyasmi, amiből a magyar színházi piacon nincs sok.
A Tripart alapítója és vezetője Magács László, aki korábban a Merlin Színházat igazgatta, s miután az bezárt, öt évig az Átriumot vezette. Innen saját bevallása szerint azért „dobbantott”, mert szűknek érezte a kereteket. Az Átrium színházi térként elég kötött, a pártétkezde ebből a szempontból tényleg más világ. Azonban a Trip ennél is tovább menne: következő előadásukat, amely az iskolai erőszakról szól majd, egy iskolában fogják bemutatni. A közönségtől nem kis interakciót vár az új bemutató: az előadás alatt folyamatosan vándorolniuk kell a helyszínek között.
– A helyspecifikus színházat nyilván nem én találtam ki, de ekkora közönséget megcélozva, „intézményesítve”, mi csináljuk ezt először Magyarországon – mondja Magács László. Elmondása szerint december végéig 3-6 ezer nézőre számítanak. Van, aki éppen a különleges helyszín miatt jön szívesen. Másokat talán a populárisabb téma érdekel, bár az alapítónak az a véleménye: az Engedj be! nem mainstream darab.
– Először London legfontosabb színháza mutatta be, a Royal Court Theatre, majd átment a Westendre. Persze tudom, hogy Budapest és London nem ugyanaz, más a színházba járó közönség – fejti ki Magács, akinek az a tapasztalata, hogy Magyarországon az egyes közönségrétegek általában egyféle színházi stílushoz ragaszkodnak: „Még az Átriumban csináltattunk egy felmérést, mert kíváncsi voltam, van-e az egyes előadások között átjárás: aki Pintér Bélára eljön, eljön-e az Őrült nők ketrecére vagy Bodzsár Márk előadására. Azt láttuk, hogy minimális az átfedés. Az egyes stílusoknak megvan a maga közönsége, más stílusokra alig kíváncsiak. Korábban is észrevettem, hogy másképp öltözik, másképp viselkedik a közönség az egyes előadásokon, még a büfében is mást vesznek: van vizes, kávés és boros publikum.”
A helyspecifikus színházzal ezért másfajta színházi élményt akarnak kínálni; az igazgatónak az a tapasztalata, hogy ezzel lehet újabb közönségrétegeket megszólítani. A Trip központja egy dunai hajó, a tervek szerint ennek is sajátos stílust adnának. – Szeretnénk olyan éjszakai színházat csinálni itt, ami egy kicsit lokál, kicsit revü, kicsit vacsoraszínház. Külföldön sok ilyet látni.
Magács elmondása szerint az Emberi Erőforrások Minisztériumától 19 milliós, a fővárostól 4 milliós éves támogatást kapnak, a működést ezeken túl jegyeladásokból és az utánuk járó taotámogatásból fedezik. Az önállósággal jár az is, hogy náluk többe kerülnek a jegyek, mint általában a színházban: az Engedj be! előadásaira 5500 forint a drágább és 4900 az olcsóbb helyjegy.
