– Először London legfontosabb színháza mutatta be, a Royal Court Theatre, majd átment a Westendre. Persze tudom, hogy Budapest és London nem ugyanaz, más a színházba járó közönség – fejti ki Magács, akinek az a tapasztalata, hogy Magyarországon az egyes közönségrétegek általában egyféle színházi stílushoz ragaszkodnak: „Még az Átriumban csináltattunk egy felmérést, mert kíváncsi voltam, van-e az egyes előadások között átjárás: aki Pintér Bélára eljön, eljön-e az Őrült nők ketrecére vagy Bodzsár Márk előadására. Azt láttuk, hogy minimális az átfedés. Az egyes stílusoknak megvan a maga közönsége, más stílusokra alig kíváncsiak. Korábban is észrevettem, hogy másképp öltözik, másképp viselkedik a közönség az egyes előadásokon, még a büfében is mást vesznek: van vizes, kávés és boros publikum.”
A helyspecifikus színházzal ezért másfajta színházi élményt akarnak kínálni; az igazgatónak az a tapasztalata, hogy ezzel lehet újabb közönségrétegeket megszólítani. A Trip központja egy dunai hajó, a tervek szerint ennek is sajátos stílust adnának. – Szeretnénk olyan éjszakai színházat csinálni itt, ami egy kicsit lokál, kicsit revü, kicsit vacsoraszínház. Külföldön sok ilyet látni.
Magács elmondása szerint az Emberi Erőforrások Minisztériumától 19 milliós, a fővárostól 4 milliós éves támogatást kapnak, a működést ezeken túl jegyeladásokból és az utánuk járó taotámogatásból fedezik. Az önállósággal jár az is, hogy náluk többe kerülnek a jegyek, mint általában a színházban: az Engedj be! előadásaira 5500 forint a drágább és 4900 az olcsóbb helyjegy.
