A show-nak folytatódnia kell

Fantasztikus koncertet adott Budapesten az Adam Lambert énekessel felálló Queen együttes.

Aztán sokak meglepetésre az American Idolban feltűnt tehetséges fiatal zenész, Adam Lambert vette át Freddie helyét. Ez nagyon jó választás volt: a Queen élére egy extravagáns fickó illik, és Lambert nagyon is az. Az 1982-ben született énekest fiatal kora ellenére olyan előadók inspirálták, mint Bowie, a Led Zeppelin vagy Madonna, miközben érdeklődésétől nem áll távol a színház sem. Tökéletesen megfelel egy operapopot játszó zenekar élére.

Kíváncsian vártam, mire lesz képes így a csapat. Csalódtam is – és nem is. A produkció egy gitár alakú színpadra épült. Egy Queen és Adam Lambert feliratú, félkör alakú fal rejtette a kezdésig a színpadot a figyelő szemek elől, amiből én is arra mertem következtetni, hogy nem a rodgersesen puritán Queen érkezett, hanem a látványra is adó megaprodukció. Nem is tévedtem. Az 1977-es News of the World nagylemez borítóján látható robot vezényelte az előadást, az intro után ledöntve a köríves falat jött is a Hammer to Fall és a kicsivel több mint két óra varázslat. Lambertről csak szuperlatívuszokban érdemes említést tenni, tenorja döbbenetes erővel szólalt meg, pont úgy, mint a zenekar. Ilyen hangzásbeli minőséget tényleg ritkán hallani. Adam a koncertet felkonferálva pusztán annyit mondott, hogy hatalmas Queen-rajongó és hogy megtiszteltetés a színpadon állnia. Tetszett ez a laza hozzáállás, szimpatikussá tette az egész aréna előtt a mindenféle színű jelmezekbe öltözött extravagáns sztárt.

A setlist első felét a zenekar 70-es évekbeli slágerei határozták meg, Lambert hangterjedelméhez válogatva azokat. Elhangzott a Killer Queen, a Don’t Stop Me Now, a Bicycle Race, a Fat Bottomed Girl, a Tie Your Mother Down, az Another One Bites the Dust és Stone Cold Crazy is. Szerencsére nem csak May és Lambert vitte el a show-t. Taylor is sztorikkal, dobszólókkal, énekléssel vette ki a részét az egészből. A régebbi dalokat felidéző időutazás után aztán jött az általam nagyon várt I Want It All és a szokásos akusztikus blokk Brian May kíséretével. Hátborzongató élmény volt, ahogy a Tavaszi szélt 12 ezer ember üvöltötte teli torokból. May meg sem lepődött ezen, szinte hazajár Budapestre, és a ’86-os koncertfilmnek köszönhetően a rajongók a csapat szíve csücskévé váltak. Meg is érdemli ezt a nagyérdemű, ritka jó hangulatot varázsoltak az aréna falai közé.

Az akusztikus melódiákat Taylor dobszólója, majd Bowie és a Queen közös, időtlen slágere, az Under Pressure követte, utána az I Want To Break Free és az egyik személyes kedvenc, a Kind of Magic lemez Who Wants to Live Foreverje szólalt meg, amit sajnos May nélkül, de olyan minőségben hozott Lambert, hogy azt hittem, autotune szoftvert rejtettek el a torkában.

Nem azt mondom, hogy nem szokatlan az énekes a Queen frontembereként, de nála jobbat tényleg nem találtak volna erre a posztra: fiatal, különc és hatalmas tehetség. Működött a dolog. May olyan pontossággal és alázattal hozta, amit kell, Taylorral együtt, hogy ha pár pillanatra becsuktam a szemem, azt hittem, egy „igazi” Queen-koncerten vagyok. A színpad és a látvány is lehengerlő volt, a folyamatos lézerjáték, a zenekar tagjainak fel-le mozgatása is tökéletes precizitással megkomponált elemei voltak az estének.

A dalok közé becsúszott egy Lambert-sláger is, amit Max Martin és Pink írt neki, majd jött a Radio Gaga és a Bohemian Rhapsody, amiben szerencsére Mercury is feltűnt egy-egy geg erejéig. Tényleg nehéz visszaadni a hangulatot, amit a két dal alatt a közönség és a Queen összehozott. A ráadást természetesen a We Will Rock You és a We Are the Champions zárta. Maradt persze hiányérzet bennünk. Tudom, hogy egy Queen-koncert dalait összeválogatni nem egyszerű feladat, de a Mercury betegsége alatt készült, általa élőben sohasem előadott darabokból válogathattak volna. Gondolok itt az Innuendóra, a Headlongra vagy a Scandalra. Ezzel együtt öröm volt nézni az emberek arcát a koncert után, hatalmas energiabombát kaptunk ettől a legendás csapattól. Egy biztos: a show-nak folytatódnia kell!