Rigó hátán röppen el az o betű a róka elől. A zsiványt kineveti az okos nyúl, s hogy Gőgös Gúnár Gedeon ne legyen a ravaszdi gyönyörű vacsorája, tesz róla Zsiga úr, kutya úr. Varga Katalin 1962-ben megjelent mesekönyve, a Gőgös Gúnár Gedeon az ötvenedik kiadásánál/utánnyomásánál tart, eddig több mint 2,5 millió példányban kelt el − talán nem túlzás állítani, a Biblia mellett az egyik legnépszerűbb könyv a magyar családokban. A kötet meséiből, verseiből most színházi előadás született az írónő unokája, Tarján Veronika jóvoltából, aki maga is meseíró, amellett, hogy énekes, színész, drámapedagógus, a Hatszín Teátrumban és a Tháliában rendszeresen fellépő Apró Színház, továbbá a Veronaki zenekar alapítója is.
− Amikor megszülettem, a szüleim úgy döntöttek, szeretnének vidéki környezetben felnevelni, így tíz évig Tatárszentgyörgyön éltünk – mesél a kezdetekről Tarján Veronika. − Ha egy gyermek a természet és az állatok közelében él, a lelke szabad, akkor elkezd mesélni. Velem is ez történt. Az első mesék a kis udvaron, a farakás tetején, a testvéreimmel, a cicákkal születtek együtt. Édesanyám, Tarjánné Takács Katalin is mindig a mesék birodalmához volt közel: ő nagyon jó óvónő és módszertanírónő is, Foltin Jolán Kossuth-díjas koreográfussal közösen a Játék és tánc az óvodában című könyv szerzője. Édesapám, Tarján András fantasztikus iskolaigazgató, a méltán híres XIII. kerületi Kék iskola vezetője volt. Olyan pedagógus, aki azt vallja, a művészeti neveléssel sok jó varázsolható a gyerekek köré. Amikor pedig jöttünk a nagymamámhoz, mindez megerősítést kapott: ő aztán egy nagyon érdekes mesevilágban élt. Nem egy háziasszonyos nagymama volt, aki gyúrja a gombócokat, hanem egy rekedt hangú, cigarettázó, írógépen kopogó, rendkívül intelligens és okos, hatalmas könyvtárral rendelkező, erős nő volt. Korán elvesztette a férjét, megcibálták az élet viharai: menekülés, bújtatás, szegénység. Talán ő az egyik első költő, aki a verseiben, például Az égő csipkefa című kötetében a női sors gyötrelmeiről írt. Kellett neki egy varázslatos mesevilág, hogy mindezt túlélje. A Tündérország, amelyet mi teremtünk, mindig ott tud lenni velünk, bármi is van: ha bombáznak, bántanak, megrángatnak, ha csúnyán is beszélnek velünk. És ha meg tudjuk óvni, nem lesz világvége.