Legtöbbünk számára a repülő közlekedési eszköz. Szergej Fomin fotóművésznek azonban arra nyújtott lehetőséget, hogy ezernyi új látószöget és értelmezést találjon. Fényképezőgépével több mint ezer órát töltött a levegőben, aminek eredményeképpen több mint ezer, madártávlatból készült fotóval megjelent az Oroszország fölött repülve című albuma. S mivel a légi fotózás rendkívül költséges vállalkozás, a szerzőt pilóták és az orosz pénzügyi szektor egyik vezető szereplője, a Region cégcsoport személyében egy mecénás is segítette. E közös expedíció révén megszületett album idén az év könyve összoroszországi verseny nyertese lett, Fomin képeiből pedig vándorkiállítás készült, amely kedd óta Budapesten az Orosz Kulturális Központban látható. A 35 nagy formátumú fotó segítségével mi is beleszippanthatunk az oroszországi erdők friss levegőjébe, bepillanthatunk Komi- és Jakutföldre, megláthatjuk Kalmükföld sóstavait és a Tajmir-félsziget fehér hattyúit.
– Nem nehéz elképzelni, hogy egy repülőn ülő fotós mit érezhet. Üljenek fel tízszer egymás után egy körhintára! De ne felejtsenek el magukkal vinni egy katonai távcsövet! Amint a körhinta felgyorsul, próbálják meg a távcsövön keresztül megfigyelni a környezetüket, aztán összpontosítsák figyelmüket egy konkrét részletre – egy fán ülő madárra vagy a barátnőjükre, aki odalentről integet önöknek. Ha a tizedik kör után képesek stabilan megállni a lábukon, akkor tökéletesen alkalmasak arra, hogy űrhajósok vagy légi fotósok legyenek. Én az első ötórás légi fotózásom után úgy dőltem ki a fűre a repülő kabinjából, mint egy zsák – emlékezik a kezdetekre Szergej Fomin.
A légi megfigyelés és légi fotózás kezdetei a XIX. század közepéig nyúlnak vissza. Gaspard Tournachon (Nadar) francia katonatiszt 1859-ben egy léghajóról örökített meg egy Párizstól nem messze található falut, Oroszországban pedig 1886-ban Kovanyko főhadnagy, a katonai hatóság léghajózási parancsnokságának vezetője készített először légi fotót, szintén léghajóról.
A légi fotózás művészet, kockázatos munka és – szerencsés esetben – kiapadhatatlan örömforrás. Így Fomin több mint ezerórányi kemény megpróbáltatás után ma már inkább a szigorúan geometrikus Péter-Pál erőd, a megáradt Ob fölött repülő vadlibák vagy az egyik kamcsatkai vulkán kráterében megülő tó látványára emlékszik. A fényképeken minden területnek, minden kormányzóságnak megvan a maga „arca”. Sok kulturális és építészeti emléket és tájat olyan helyekről fotózott le a szerző, ahonnan eddig még senki.
