Négy magazin utazni vágyóknak

Úti írásokat olvasni olyan, mint ételekről beszélgetni. Nézzük, melyik lap hozza meg az étvágyunkat!

4/5 (Tompos Ádám) 

Turistasággal foglalkozó lap először 1889-ben jelent meg nálunk. A dr. Téry Ödön és dr. Thirring Gusztáv szerkesztette Turisták Lapjának a természetjárás és a honismeret népszerűsítése volt a célja. Aztán kacifántos idők jöttek, s bár egyesek a mostani újság egyenesági leszármazottjának tartják a TL-t, ebben nincs azért teljes konszenzus. Ami biztos, Turista Magazin címmel 1971-től jelent meg – a tipográfiájában a Magyar Ifjúság rousseau-i szellemiségű klónjának ható – lap, amely a következő (a mából meglehetősen ironikusnak ható) címlapsztorival csábított: „Hová utazhatunk 1971-ben?” Hogy hova érdemes 2017-ben utaznunk, arról a 2012 óta a Garancsi István elnökölte Magyar Természetjáró Szövetség által kiadott Turista Magazinból informálódhatunk. Az őslapban felvetett elvek – a természetjárás és a honismeret népszerűsítése – a 2017. októberi számban is maradéktalanul érvényesülnek, még ha utóbbi azt is jelenti egyszersmind, hogy a lap jelentékeny állami reklámot tartalmaz. A természetszerető olvasók viszont aligha tévednek el a hirdetések rengetegében, ha pedig céltudatosan haladnak cikkről cikkre, remekül megírt programajánlókkal és pompás képanyaggal találkozhatnak. Kerékpártúra a Júliai-Alpokban, Regéctől Füzérig tartó Rákóczi-túra és kőkemény mászás a Fogarasi-havasok gerincén. A szám javát praktikus információkban dúskáló, de szikár funkcionalitásra törekvő beszámolók teszik ki. A szöveges tartalom színes illusztrációs anyaggal egészül ki, és szerepet kap szerencsére az interaktivitás is. A Turista Magazin ízlésesen mutatja be, hogy ha elegünk van a városból, milyen sokfelé mehetünk.

3,5/5 (Vass Norbert) 

Dr. Almásy Gyula akarok lenni. Elutazni New Yorkba, és részt venni a Brooklyn Pizza névre hallgató, különleges városnéző túrán. Kiruccanni Nyugat-Spanyolországba, megcsodálni Meridát, Caserest, Salamancát. Tesztelni egy kis Ford Fiestát, de nem ám Kőbánya-külsőn, hanem ugyancsak Spanyolországban, a Valbuena kolostor környékén. Esetleg felülni a repülőre, és megnézni, milyen az élet a Karibi-térségben, milyen ez a világ, a „kirobbanó, rumba áztatott színek világa”. Jó, a Világjáró magazinban nem az összes cikket dr. Almásy jegyzi, de feltűnően sokat igen, és ha egy részüket esetleg emlékezetből írja is, a világban tett kalandozásai mindenképpen irigylésre méltók. A külsejében kimondottan nem fantáziadús lap írásai jó minőségűek, kedvet csinálnak, informálnak és szórakoztatnak. Ezért, bár első pillantásra annak tűnik, a Világjáró valamivel több, mint átlagos fogorvosirendelő-magazin. Fő tulajdonsága persze az, hogy a benne szereplő anyagok heveny elvágyódásra késztetik az olvasót. A kéthavonta megjelenő újság őszi számában például összeszedték az olvasóik által legvágyottabb úti célokat. Toscana, Bora Bora, Dubrovnik és a többi: a lassan télbe forduló őszben nem esik rosszul csemegézni a képeslapszerű ábrázolások között. A Világjáró valahol egy újság és egy jól szerkesztett prospektus között van, amelyet azonban sajnos nem nagyon lát korrektor. Egy kicsit olyan, mint a szolárium és a napsütés: ha már utazni nem lehet, pótléknak megteszi.

3/5 (Wekerle Szabolcs)