Már csak fotóról ismerjük a tiroli nadrágos, alukulacsos túrázókat, mégis mintha ezekhez a régi vágású természetbarátokhoz szólna ez a XIII. évfolyamánál tartó kiadvány. A HTM legfrissebb számában napsütötte lejtőkről és füves tetőkről, a csend és elmélyülés birodalmáról, kellemes hangulatú településekről, varázslatos fatemplomokról és hívogató kolostorokról, illetve a sajtos nudli miatt emlékezetes sítúrákról esik szó. A legtöbb esetben a szerzők saját fotói kísérik a szövegeket, és az igazat megvallva ezek sajnos nem igazán hozzák lázba az utazni vágyókat. Sőt. De nem csak a tördelés és a tipográfia, a cikkek hangvétele is régi időket idézi: „Tatán immár hagyományosan az őszi lehalászást fesztivállal ünneplik. Az állóvíz egyik partja körülöleli a várost, másik része erdős vidék, otthona ritka madaraknak.” A szerkesztők a magyarországi kirándulóötleteken kívül leginkább a környékbeli országok célpontjai közül válogatnak, de akad norvégiai és alaszkai úti beszámoló is, viszont ezekből sem tudunk meg mást vagy személyesebbet az adott országról, mintha felcsapnánk egy szimpla bédekkert. Van ugyan néhány tipp a megfelelő öltözködéshez, illetve programajánló és aktuális hír a túravilágból, de ezekért legfeljebb csak az elvetemült természetbarát fogja kezébe venni ezt a lapot.
2/5 (Makrai Sonja)
A kiadvány címlapján és beköszöntőjében vázolt küldetése szerint „NG-stílusú utazóknak” kíván egzotikus helyeket bemutatni. Az még rendben van, hogy az újságot böngészve számunkra nem pontosan derült ki, hogy pontosan milyenek is azok az „NG-stílusú utazók”, de azért persze sejtjük, hogy nem a rántott húsos szendviccsel zizegő múzeumlátogatóknak szól ez a közel száz oldal. Sokkal inkább olyanoknak, akik ellenállhatatlan késztetést éreznek arra – és persze képesek igen komoly forrásokat megmozgatni az ügy sikere érdekében –, hogy bebarangolják a világ legeldugottabb vagy éppen legfelkapottabb szegleteit. Akiket ugyanúgy érdekel a 66-os út pora, mint Izland gejzírjei, Albánia bunkerei, vagy Pápua-Új Guinea bennszülöttjei. A szerkesztők nagyon igyekeznek, hogy egyrészt felkeltsék a világjárás iránti vágyat az olvasókban, másrészt szeretnék őket annyi információval és praktikus tanáccsal is ellátni, amennyivel csak lehet. A szándék dicséretes, de sajnos néha a terjedelem adta korlátok miatt vagy a hangulatfestő riportelemek nem tudnak kibontakozni, vagy az adatok felsorolása tűnik kissé ad hocnak. Persze van egy tippünk, hogy miért is olyan rövidek a National Geographic Traveller cikkei: azért, hogy minél nagyobb felületen érvényesülhessenek a képek, amelyek természetesen azt a kiváló minőséget képviselik, ami a NG kiadványainak a védjegye. Olyan stílusú és hangulatú fotókról beszélünk, amiket végigpörgetve tulajdonképpen máris részt veszünk egy kisebb utazáson.
4/5 (Tompos Ádám) 
Turistasággal foglalkozó lap először 1889-ben jelent meg nálunk. A dr. Téry Ödön és dr. Thirring Gusztáv szerkesztette Turisták Lapjának a természetjárás és a honismeret népszerűsítése volt a célja. Aztán kacifántos idők jöttek, s bár egyesek a mostani újság egyenesági leszármazottjának tartják a TL-t, ebben nincs azért teljes konszenzus. Ami biztos, Turista Magazin címmel 1971-től jelent meg – a tipográfiájában a Magyar Ifjúság rousseau-i szellemiségű klónjának ható – lap, amely a következő (a mából meglehetősen ironikusnak ható) címlapsztorival csábított: „Hová utazhatunk 1971-ben?” Hogy hova érdemes 2017-ben utaznunk, arról a 2012 óta a Garancsi István elnökölte Magyar Természetjáró Szövetség által kiadott Turista Magazinból informálódhatunk. Az őslapban felvetett elvek – a természetjárás és a honismeret népszerűsítése – a 2017. októberi számban is maradéktalanul érvényesülnek, még ha utóbbi azt is jelenti egyszersmind, hogy a lap jelentékeny állami reklámot tartalmaz. A természetszerető olvasók viszont aligha tévednek el a hirdetések rengetegében, ha pedig céltudatosan haladnak cikkről cikkre, remekül megírt programajánlókkal és pompás képanyaggal találkozhatnak. Kerékpártúra a Júliai-Alpokban, Regéctől Füzérig tartó Rákóczi-túra és kőkemény mászás a Fogarasi-havasok gerincén. A szám javát praktikus információkban dúskáló, de szikár funkcionalitásra törekvő beszámolók teszik ki. A szöveges tartalom színes illusztrációs anyaggal egészül ki, és szerepet kap szerencsére az interaktivitás is. A Turista Magazin ízlésesen mutatja be, hogy ha elegünk van a városból, milyen sokfelé mehetünk.
3,5/5 (Vass Norbert)
Dr. Almásy Gyula akarok lenni. Elutazni New Yorkba, és részt venni a Brooklyn Pizza névre hallgató, különleges városnéző túrán. Kiruccanni Nyugat-Spanyolországba, megcsodálni Meridát, Caserest, Salamancát. Tesztelni egy kis Ford Fiestát, de nem ám Kőbánya-külsőn, hanem ugyancsak Spanyolországban, a Valbuena kolostor környékén. Esetleg felülni a repülőre, és megnézni, milyen az élet a Karibi-térségben, milyen ez a világ, a „kirobbanó, rumba áztatott színek világa”. Jó, a Világjáró magazinban nem az összes cikket dr. Almásy jegyzi, de feltűnően sokat igen, és ha egy részüket esetleg emlékezetből írja is, a világban tett kalandozásai mindenképpen irigylésre méltók. A külsejében kimondottan nem fantáziadús lap írásai jó minőségűek, kedvet csinálnak, informálnak és szórakoztatnak. Ezért, bár első pillantásra annak tűnik, a Világjáró valamivel több, mint átlagos fogorvosirendelő-magazin. Fő tulajdonsága persze az, hogy a benne szereplő anyagok heveny elvágyódásra késztetik az olvasót. A kéthavonta megjelenő újság őszi számában például összeszedték az olvasóik által legvágyottabb úti célokat. Toscana, Bora Bora, Dubrovnik és a többi: a lassan télbe forduló őszben nem esik rosszul csemegézni a képeslapszerű ábrázolások között. A Világjáró valahol egy újság és egy jól szerkesztett prospektus között van, amelyet azonban sajnos nem nagyon lát korrektor. Egy kicsit olyan, mint a szolárium és a napsütés: ha már utazni nem lehet, pótléknak megteszi.
3/5 (Wekerle Szabolcs)
