Már csak fotóról ismerjük a tiroli nadrágos, alukulacsos túrázókat, mégis mintha ezekhez a régi vágású természetbarátokhoz szólna ez a XIII. évfolyamánál tartó kiadvány. A HTM legfrissebb számában napsütötte lejtőkről és füves tetőkről, a csend és elmélyülés birodalmáról, kellemes hangulatú településekről, varázslatos fatemplomokról és hívogató kolostorokról, illetve a sajtos nudli miatt emlékezetes sítúrákról esik szó. A legtöbb esetben a szerzők saját fotói kísérik a szövegeket, és az igazat megvallva ezek sajnos nem igazán hozzák lázba az utazni vágyókat. Sőt. De nem csak a tördelés és a tipográfia, a cikkek hangvétele is régi időket idézi: „Tatán immár hagyományosan az őszi lehalászást fesztivállal ünneplik. Az állóvíz egyik partja körülöleli a várost, másik része erdős vidék, otthona ritka madaraknak.” A szerkesztők a magyarországi kirándulóötleteken kívül leginkább a környékbeli országok célpontjai közül válogatnak, de akad norvégiai és alaszkai úti beszámoló is, viszont ezekből sem tudunk meg mást vagy személyesebbet az adott országról, mintha felcsapnánk egy szimpla bédekkert. Van ugyan néhány tipp a megfelelő öltözködéshez, illetve programajánló és aktuális hír a túravilágból, de ezekért legfeljebb csak az elvetemült természetbarát fogja kezébe venni ezt a lapot.
2/5 (Makrai Sonja)
A kiadvány címlapján és beköszöntőjében vázolt küldetése szerint „NG-stílusú utazóknak” kíván egzotikus helyeket bemutatni. Az még rendben van, hogy az újságot böngészve számunkra nem pontosan derült ki, hogy pontosan milyenek is azok az „NG-stílusú utazók”, de azért persze sejtjük, hogy nem a rántott húsos szendviccsel zizegő múzeumlátogatóknak szól ez a közel száz oldal. Sokkal inkább olyanoknak, akik ellenállhatatlan késztetést éreznek arra – és persze képesek igen komoly forrásokat megmozgatni az ügy sikere érdekében –, hogy bebarangolják a világ legeldugottabb vagy éppen legfelkapottabb szegleteit. Akiket ugyanúgy érdekel a 66-os út pora, mint Izland gejzírjei, Albánia bunkerei, vagy Pápua-Új Guinea bennszülöttjei. A szerkesztők nagyon igyekeznek, hogy egyrészt felkeltsék a világjárás iránti vágyat az olvasókban, másrészt szeretnék őket annyi információval és praktikus tanáccsal is ellátni, amennyivel csak lehet. A szándék dicséretes, de sajnos néha a terjedelem adta korlátok miatt vagy a hangulatfestő riportelemek nem tudnak kibontakozni, vagy az adatok felsorolása tűnik kissé ad hocnak. Persze van egy tippünk, hogy miért is olyan rövidek a National Geographic Traveller cikkei: azért, hogy minél nagyobb felületen érvényesülhessenek a képek, amelyek természetesen azt a kiváló minőséget képviselik, ami a NG kiadványainak a védjegye. Olyan stílusú és hangulatú fotókról beszélünk, amiket végigpörgetve tulajdonképpen máris részt veszünk egy kisebb utazáson.
