– Hogy kerül magyar animációs film, a Boxi egy epizódja egy belgrádi, természetvédelmi témájú filmfesztiválra? Tudtommal sem korallok, sem veszélyeztetett orrszarvúk nem szerepelnek benne...
– Viszont szerepel benne sok-sok papír. Legalábbis úgy tűnik.
– Újrafelhasznált?
– Alapvetően számítógépes animációról van szó, tehát szó szerinti értelemben semmilyen papírt nem használunk. Ez egy három–hét éves gyerekeknek szóló animációs filmsorozat, amelyből 15 epizód készült eddig el. Azt játsszuk el, hogy a figurák papírból vannak hajtogatva, és úgy is viselkednek. A kis figuráknak például – akár egy doboz – ki tud nyílni a fejük, amikor gondolkodnak, illetve meg tudják változtatni az alakjukat. A főszereplő, Boxi egy kutya. A környezet, ahol a történet játszódik, szintén papírból van, a Boxi-világ pedig valójában egy íróasztal. A szereplők néha kikerülnek ebből a világból, amikor beesnek a fiókba. A szemeteskuka joghurtosdoboz, az autók kereke üdítőspalack kupakja, a csatorna szívószálból van, ez a sajátos világ tehát újrafelhasználható anyagokból épül fel. Ezek mesék gyerekeknek, akik, ahogy hallom, nagyon szeretik. Az egyik epizóddal neveztünk Belgrádba, azzal, amelyik konkrétan az újrahasznosításról szól. Szerepelnek amúgy a Boxi-világban fák és favágók is, persze papírból. A kivágott fákat bútorrá hajtogatják vagy bármivé, amire éppen szükség van a képzeletbeli városban.
– Mennyire fontosak ma a szakmában a díjak? Azok alapján méretnek meg az alkotók, sok elnyert díj után lehet eladni a filmeket?
– A díjak fontosak, valóban azok alapján értékelik az alkotókat. Minden díj más, más és más a súlya, és vannak olyan elismerések is, amelyekhez előfeltétel, hogy más elismeréseket már bezsebeljen a film készítője.
– Vagyis nemcsak az alkotásra, hanem a menedzselésre is figyelni kell. Adottak idehaza a feltételek?
– Valóban, a gyártás körülményeit is meg kell teremteni, utána pedig a film utóéletével is foglalkozni kell. Fesztiválok esetében könnyű a helyzet, nincs már szükség például valódi kópiákra, legtöbbször egy online linken keresztül lehet pályázni. És a jelentkezés legtöbbször pénzbe sem kerül. Az értékesítés már más kérdés, egész Európára jellemző, hogy magánpénzből egész egyszerűen nem lehet egy minőségi szint felett nyereségesen tévés sorozatot készíteni. Ezért működik minden országban támogatási rendszer a sorozatok gyártására, az EU-ban fontos célkitűzés, hogy növeljék az európai filmek arányát az amerikaiakkal szemben. A magyarországi rendszer jól működik, a médiatanács alá rendelt szakmai stáb hozza a döntéseket, függetlenül a Vajna-féle filmfinanszírozástól. Évente háromszor-négyszer írnak ki animációs sorozatokra pályázatot, és osztanak ki alkalmanként 60-70 millió forintot, ezenkívül a Macskássy-pályázaton évi 180, a Dargayn 200 milliót lehet elnyerni. Ez rengeteg alkotó között oszlik szét. A nagy filmes produkciók nyilván más nagyságrendben gondolkodnak, ott ezek a pénzek eltörpülnének. Vannak arra is példák az animációban, hogy magánfinanszírozó száll be a gyártásba, de sosem fedezi a teljes költségvetést.
– A magyar animációsfilm-gyártásnak komoly hagyományai vannak, A légy Oscart is ért, a Maestrót pedig jelölték a díjra, utóbbihoz önnek is volt némi köze. De ennek is már tizenkét éve. Mi a helyzet most, mennyire megbecsült területe ez a filmkészítésnek?
– Igen, a Maestro – M. Tóth Géza rendezésében – a mi stúdiónkban készült. Az animációsfilm-készítés szerintem most is megbecsült része a szakmának. Az animáció megannyi területén tevékenykednek stúdiók, Magyarországon működik például a világon a legjobb minőségű számítógépesjáték-animációkat előállító cég. Vagy Kecskeméten egész estés animációs filmek készülnek nyugat-európai koprodukcióban.
– Rofusz Ferenc vagy Jankovics Marcell neve jól cseng, de mi a helyzet az utánpótlással?
– A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (Mome) animációs képzése világhírű, a vezetőség, konkrétan a rektor valósággal menedzseli a fiatal alkotókat. A Metropolitan Egyetem diákjai is egyre sikeresebbek. Viszont mindenhol rendezőket képeznek – szükség is van persze rájuk –, de közben kevesebb hangsúly jut a valódi szakmunkára. Ez nem degradáló kifejezés az animátorokra, akik a filmek szereplőit mozgatják, viszont olyan, mintha tábornokokat képeznénk közlegények nélkül. Vagy mintha a színművészetin nem képeznének színészeket, csak rendezőket. Ezért ma nehéz jó animátorokat szerezni, az ügyesek sokfelé „szakadnak”, sokan közülük külföldre mentek. Ezzel együtt tény, hogy a momésok elképesztő sikereket érnek el, többen közölük az Oscar közelébe kerültek.
Zöldfilmek Belgrádban
A Green Fest nemzetközi zöldkultúra-fesztivál ökológiai és környezetvédelmi kérdéseket jár körül, kiemelt célja, hogy támogassa azokat a filmkészítőket, művészeket és oktatási szakembereket, akik környezetvédelmi témában készítenek filmalkotásokat, projekteket. A fesztivál programja három részre tagolódik: a Green Screen a filmes, a Green Field az oktatási, a Green Square a kiállítási program. Az esemény szervezője a belgrádi Környezetvédelmi Fejlesztési Központ volt – olvasható a tájékoztatóban. Kling Béla Boxi című, 3D-s animációs sorozatának Zöldben című epizódja A legjobb animáció díját kapta, míg A legjobb ifjúsági film kategória győztese Andristyák Marcell IN Corp. – Integrated Nanotechnologies című alkotása lett. Lerner Balázs és Balázs Gergely A dunavirág-mentőakció című filmje elismerő oklevelet kapott. A legjobb egyperces műnek járó elismerést Jérémy Guiter francia alkotó Degolas című filmje kapta, a legjobb természetfilm az osztrák Michael Schlamberger The Canary Island – Life at the Limit című alkotása lett. Piotr Biedron lengyel alkotó PM 2.5 című filmje a legjobb rövidfilmnek járó díjat vihette haza, míg a legjobb szerb film Braca The Beekeeper – This is my world című alkotás lett.
