– A magyar animációsfilm-gyártásnak komoly hagyományai vannak, A légy Oscart is ért, a Maestrót pedig jelölték a díjra, utóbbihoz önnek is volt némi köze. De ennek is már tizenkét éve. Mi a helyzet most, mennyire megbecsült területe ez a filmkészítésnek?
– Igen, a Maestro – M. Tóth Géza rendezésében – a mi stúdiónkban készült. Az animációsfilm-készítés szerintem most is megbecsült része a szakmának. Az animáció megannyi területén tevékenykednek stúdiók, Magyarországon működik például a világon a legjobb minőségű számítógépesjáték-animációkat előállító cég. Vagy Kecskeméten egész estés animációs filmek készülnek nyugat-európai koprodukcióban.
– Rofusz Ferenc vagy Jankovics Marcell neve jól cseng, de mi a helyzet az utánpótlással?
– A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (Mome) animációs képzése világhírű, a vezetőség, konkrétan a rektor valósággal menedzseli a fiatal alkotókat. A Metropolitan Egyetem diákjai is egyre sikeresebbek. Viszont mindenhol rendezőket képeznek – szükség is van persze rájuk –, de közben kevesebb hangsúly jut a valódi szakmunkára. Ez nem degradáló kifejezés az animátorokra, akik a filmek szereplőit mozgatják, viszont olyan, mintha tábornokokat képeznénk közlegények nélkül. Vagy mintha a színművészetin nem képeznének színészeket, csak rendezőket. Ezért ma nehéz jó animátorokat szerezni, az ügyesek sokfelé „szakadnak”, sokan közülük külföldre mentek. Ezzel együtt tény, hogy a momésok elképesztő sikereket érnek el, többen közölük az Oscar közelébe kerültek.
Zöldfilmek Belgrádban
