Múlt év nyarán érkezett Magyarországra Ryan Gosling, hogy öt hónapig nálunk forgassa a Szárnyas fejvadász 2049-et. Kora ősszel már egy hozzá írott, lendületes popnóta szólt a rádiókban, amelynek címadó sora alapján – Ryan Gosling, mentsél ki! – gondolhattuk volna, egy őrülten szerelmes lány így próbál az éteren keresztül befészkelődni az amerikai filmsztár fejébe. A magyar nyelvű dal vad fantáziáiban Gosling azonban nem szívtipróként, inkább vicces szuperhősként jelenik meg, miközben a fél város, s a dalbeli lány egy különös természeti katasztrófa következtében juharszirupban csúszkál. A nóta szövegét – jó eséllyel kitalálható – Hajós András írta, meglepetése pedig, hogy előadója, Gereben Zita az új jazznemzedék egyik legtehetségesebb énekeseként lett ismert 2008-ban, zenekara, a Gereben Zita Quintet indulásakor. Mély tónusú, búgó hangja annyira karakteres, hogy ha meghalljuk a rádióban, azonnal felismerjük. Pályáját ismerve persze nem annyira meglepő, hogy most popot énekel, az már inkább, hogy lehetett volna hegedűművész is.
− Otthon mindig a zene vett körül. Édesapám, Gereben Tamás énekelt és gitározott, játszott a Nautilus együttesben Bontovics Katival, nővérem zongorázott, harsonázott, nagybőgőzött, ikertestvérem zongorán és oboán játszott, míg én a Magyar Rádió Gyermekkórusában énekeltem, majd a zuglói Szent István király konzervatóriumban hegedültem és brácsáztam. Kóristaként Bartók és Kodály, hegedűsként Menuhin lett a nagy kedvenc, miközben odavoltam a Beatlesért, a Totóért, Whitney Houstonért, Mariah Carey-ért, Ella Fitzgeraldért, Billie Holiday-ért, vagy az olyan férfi előadókért is, mint Frank Sinatra, Jamie Cullum vagy Bryan Adams. A magyarok közül Demjén Ferencet, Charlie-t, Cserháti Zsuzsát kell elsőként említenem. Tanáraim a konzervatóriumban nagyon szerették volna, ha a hegedűvel vagy a brácsával indulok el a Zeneakadémia irányába, ám akkor már énekeltem jazzsztenderdeket, így nekem nem volt kérdés, hogy a kőbányai zeneiskolában folytatom. Igaz, végül mégis a Zeneakadémián kötöttem ki, de a jazz tanszakon.
2001-ben már színpadon állt Hajós András zenekara, az Emil.RuleZ! vokalistájaként, majd a Geszti Péter-féle Gringo Sztár együttesben énekelt. Közben olyan neves együttesekkel lépett fel, mint a Budapest Jazz Orchestra, a Modern Art Orchestra vagy a Nagy János Trió, a szegedi jazzfesztiválon hallhattuk Sting és Herbie Hancock muzsikusával, Vinxszel is. Már az Emil.RuleZ! ideje alatt voltak rajongói, akik sürgették, adjon ki saját lemezt, ám ő 2010-ig várt a Ready for the Sunnal. – Úgy éreztem, túl könnyű volna először egy feldolgozáslemezzel jelentkezni. Saját dalokat szerettem volna, mert azokat még hitelesebben tudom előadni. A zeneszerzésben nagy segítséget jelentett a klasszikus képzettségem, a zeneelmélet és a szolfézs: a dallamokat én írom, a zenekar zongoristája, Horváth „Tojás” Gábor, valamint Bécsy Bence gitáros pedig segít a harmóniák kibontásában.
A Ready for the Sun klasszikus jazzlemez lett, míg a 2012-es Our Places albumon már a pop, a funk, a soul és az R’n’B stílusjegyek domináltak. Ezt a vonalat viszi tovább a most megjelent, ezúttal magyar nyelvű album, Az én fesztiválom is. Ahogy az első lemez megjelenését, úgy a mostaninak a kiadását sem kapkodta el Gereben Zita. – Nem akartam stresszesen, határidőhöz kötve lemezt készíteni. Jó másfél évig dolgoztunk, mintegy harminc dalból tizenhármat vettünk fel. Volt olyan szám, amelyik egy délután alatt kipattant a fejünkből, például az Utolsó tánc vagy a Tengeres, másokat hetekig, hónapig érleltünk. − A dalok szövegét Hajós András írta, így ez a lemez már nem olyan intim, személyes vallomás, mint Gereben Zita korábbi albumai, hanem történetmesélős, és humortól sem mentes.
A Ryan Gosling-nóta természetesen eljutott az amerikai filmszínész menedzsmentjéhez. Kedves hangú levélben jelezték, ha Gosling újra Magyarországon lesz, benézne Gereben Zita egyik koncertjére. A lemezbemutató most 17-én lesz az Akváriumban: ha Gosling nem is lesz ott, akkor sem fogunk csalódni − a meglepetés mindenképp garantált.
