Tagadhatatlanul egy másik kor gyermeke volt. Ahogy a népszerűséget hajhászta és a sajtót használta, abban leginkább korunk médiapolitikusaihoz, exhibicionista sztárjaihoz volt hasonló. Csak épp irodalmi berkeken belül ritka az olyan figura, amilyen a ma tíz éve elhunyt Norman Mailer is volt.
A Meztelenek és holtak, valamint a Szarvaspark írójának magánélete látványosabb nem is lehetett volna: összesen hatszor házasodott, és tíz gyermeke született. Sarkos, politikailag abszolút inkorrekt véleményét sosem rejtette véka alá, ami hasonló ellenválaszokat is szült. „Búcsú Norman Mailertől, egy szexista, homofób reakcióstól” – a The Guardian például ezzel a nem épp szívélyes címmel közölte 2007-es nekrológját.
Mailer irodalmi teljesítménye eközben tagadhatatlan és jelentős volt. Parabolaszerű hidegháborús történetet mesélt a Barbary shore-ral, a Szarvasparkban pedig Hollywoodot mutatta meg a maga obszcén valóságában. A negyvenes éveiben járt, amikor a fiatalabb generáció mozgolódni kezdett, fellépve a vietnámi háborúval szemben. A negyvenes évekbeli világégésről szóló Meztelenek és holtak után megírta hát erről is művét, Az éjszaka hadait, ami 1968-ban jelent meg.
A hóhér daláért aztán Pulitzer-díjat kapott, míg 1991-ben megírta legterjedelmesebb, 1310 oldalt kitevő regényét Harlot’s ghost címmel.
Közben botrányt botrányra halmozott: 1980-ban egyenesen egy elítélt gyilkos szabadlábra kerüléséért lobbizott, aki utóbb, szabadulása után újra gyilkolt. Ellentmondásos személyiség volt: a demokraták lelkes támogatója, a tekintélyelvűség megrögzött ellenfele, aki ugyanakkor nem habozott felszólalni a fogamzásgátlás és az abortusz ellen sem. Olyan író volt, aki mellett nem lehetett elmenni vélemény nélkül. Regényei eredetisége, zsenialitása mellett szintúgy nem.
