Csontos János az utóbbi két és fél évtized közéleti csatáiban, az értelmiség törzsi harcaiban, a szinte folyamatos médiaháborúban a meggyőződése, hite szerinti jó oldalon állva osztotta és kapta a sebeket. Kedvenc költőjéhez, József Attilához hasonlóan emészthette az igazságkeresés; sok-sok kortársának élete ment, megy erre rá. De elsősorban nem harcos, hanem alkotó ember volt; az igényes alkotásra építő életművet zárta le kegyetlenül korán a végzetes betegség.
Isten Veled, János!
