A boldog békeidők budapesti kávéházi kultúrája még mindig sok ember szívét megdobogtatja, és az ezredforduló után újra elkezdett divatba jönn a kávézó mint kulturális helyszín. A megmaradt klasszikus, történelmi kávéházak közül egyre többen rukkoltak elő kulturális programmal, újranyitott Karinthy Frigyes törzshelye, az évtizedeken át cipőboltként üzemelő Hadik, és most új vállalkozásba kezdett Budapesten a német Ady-rajongó irodalmár, Wilhelm Droste is. Az általa alapított Eckermann Ady egykori törzshelye – a Három Holló kávéház – helyén, az Andrássy úton legendás találkozóhely volt 2005-ig. Később a Ráday utcába költöztek, de ott végül 2010-ben megszűnt a Goethe titkáráról elnevezett hely. Most viszont feltámadt Három Holló néven a budapesti Piarista közben, a főváros legrégebbi temploma, a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom mellett. A helyszínt a piarista szerzetesek adják, az üzemeltető pedig Drostéék Három Holló Alapítványa. Az egyik művészeti vezető, a kurátorként és kulturális szervezőként Németországban és Magyarországon is dolgozó Baksa-Soós Veronika azt mondja: a piaristák szerették volna, hogy a palotának ez a sarka a kultúráé legyen. Szoros együttműködésre készülnek velük, a kínálatban az ő kulturális programjaik is megjelennek majd. A bejárat közvetlenül az Erzsébet híd lábánál van, a hátsó üvegablakok pedig a templom falára néznek. Sokáig elhagyott volt a palotának ez a sarka, a rendszerváltás előtt pedig a bölcsészettudományi kar menzája működött itt. Baksa-Soós Veronikának személyes emlékei is vannak a helyről, diákként ő is itt ebédelt, sőt azt mondja: innen is disszidált.
A kávézót csendes baráti beszélgetések helyeként képzeli el, ahová akár dolgozni is járhatnak írók, művészek. Nagyobb a fény, mint általában a kávéházakban, zene pedig nem szól a Három Hollóban, és nem is fog. Alig maradt ilyen kávéház Budapesten.
A berendezés a márványlapos asztalokkal és a mennyezetről lelógó fehér lámpákkal sokaknak ismerős lehet; az Eckermann bezárásakor Droste annyit mentett meg a dekorációból, amennyit csak tudott. Ráadásul kikerül majd az egykor ott látható Ady-szobor is. A kávézóhoz két rendezvényterem is tartozik, így kortárs táncelőadások, jazz- és komolyzenei koncertek, kiállítások lebonyolítására is alkalmas lesz, a könyvbemutatókat pedig a kávéházban tartják majd. A kínálatban próbálnak azokra a területekre koncentrálni, amelyekre kevesebb figyelem jut a budapesti kulturális életben. Ilyen például a szomszédos országokkal való kapcsolat, amelyet az egyes országok kulturális intézeteivel összefogva szeretnének bemutatni a Három Hollóban. A megnyitóra részben ezért is kértek fel egy határon túli magyar írót, Tolnai Ottót, aki a vajdasági Palicson él. A német nyelvterületben is gondolkodnak, már csak azért is, mert az alapítók sok szállal kötődnek Németországhoz. Terveznek komolyzenei műhelyt is, ahol klasszikusok és kortársak is megszólalnak, és ahol nemcsak koncerteket rendeznének, hanem beszélgetéseket is a művészekkel. Közben gyerekfelügyeletet is biztosítanának, így próbálva új közönséget toborozni a komolyzenei műfajoknak.
