Igen érdekes és akár már a közeli jövőnkkel kapcsolatos felvetéseket boncolgatott a Be Smart Klub legutóbbi rendezvénye a Lurdy Házban. Tóth Csaba politológus Robotok és politika a science fiction tükrében című előadása olyan kérdésekre kereste a választ, mint például: milyen politikai jövő áll az emberiség és a robotok előtt, vagy hogy a robotok esetleges öntudatra ébredése számunkra veszélyforrás lesz-e, illetve a robotok fejlődése modern kori rabszolgaság kialakulásához vezet-e.
Tóth persze már az elején lelőtte a poént azzal, hogy kiemelte: a válasz minden esetben az, nem tudjuk. Ennek ellenére roppant gondolatébresztő és izgalmas dolgokat tudhattak meg tőle a szép számban megjelent érdeklődők. A felvezetésben arról esett szó, hogy a technológiai fejlődés (ipari forradalom) mindig magával hozta azt a kérdést, mi lesz azokkal, akiknek az új találmányok fölöslegessé teszik a munkáját. Az optimista felvetések szerint ahogy eddig, úgy a jövőben is mindig kitermelődnek olyan új szakmák, ahol szükség lesz ezekre az emberekre (hisz öt-tíz éve ki gondolta volna, hogy valaki social media menedzserként fog dolgozni), ellenben a robotika fejlődése kapcsán egyelőre rejtély, szükség lesz-e még dolgos kezekre.
Tóth kérdést is intézett a hallgatósághoz: szerintük melyik az a szakma, amely valószínűleg a robotizáció mellett is életben fog maradni? Bár érkeztek jó válaszok (például kreativitást igénylő munkák), de senki sem találta ki, hogy ez bizony a politikusi.
– A politikusoknak rendszeresen olyan alternatívák között kell választaniuk, amelyek nem feltétlenül jók minden érintett számára, mégis valamilyen elv szerint dönteniük kell. Bár egy robot az ideális megoldást választaná például akkor, amikor döntene, két út közül melyiket újítsák fel, ám a valóságban ez nem mindig így zajlik, sokszor a morális szempontok is számítanak – emelte ki az előadó. Ekkor beszélt arról is, hogy például az önvezető autók fejlesztésénél komoly dilemmákat okoz az úgynevezett troliprobléma (amelyben egy gépnek arról kellene döntenie, megöl-e vétlenül öt embert, vagy ennek elkerülése érdekében szándékosan megöl egyet).
Tóth Csaba azt is próbálta felvázolni, a robotok fejlődése vajon milyen lehetőségeket hordoz magában. Megmaradnak-e szolgának, megilletik-e őket jogok, netán idővel új fajjá (esetleg emberré) válnak-e, és ha igen, ellenségesen lépnek-e majd fel velünk szemben. Ezekhez sci-fikből vett példákat is hozott. Isaac Asimovnál a robotok minden esetben szolgák, akikre három alaptörvény vonatkozik (megvédik és nem ölik meg az embert, szolgálják az embert, megvédik saját magukat), de a nulladik törvény (a robot mindenáron védi az emberiséget, amely során a többségért embert is ölhet) már felvet bizonyos morális kérdéseket. Ugyanúgy, ahogy a Star Trek: Az új nemzedék című tévésorozatban is felvetődik az android, Data kapcsán, ő egyszerű robot-e, akit lehet másolni, vagy már az emberekkel egyenrangú lény. A Szárnyas fejvadászban is az a központi kérdés, hogy az egyre fejlettebb androidok válhatnak-e emberré, emberebbek-e az embernél. Mindez pedig azt a dilemmát is felveti, vajon az emberi tudat reprodukálható-e, vagy az valóban valami olyasmi, amit egy robot sosem fog tudni elérni és megérteni, még akkor sem, ha okosabb nálunk.
