Hild József a magyar klasszicista építészet egyik legjelentősebb alakja volt, munkái az ország több pontján a mai napig meghatározzák a városképet. Az esztergomi és az általa elkezdett és Ybl Miklós, majd Kauser József által befejezett budapesti bazilika, az egri székesegyház, a bajnai Sándor–Metternich-kastély, az Alföld katedrálisának is hívott kunhegyesi vagy éppen a ceglédi református templom egyszerre monumentális, tereiben többnyire mégis átlátható épület.
Ugyanez – kisebb léptékben – igaz a saját maga számára tervezett és 1844-ben a Budakeszi úton felhúzott nyári lakra is, amelynek a közelmúltig meglehetősen hányatott volt a sorsa.
– Kutatásaim szerint Hildnek amiatt kellett viszonylag hamar, már az 1850-es években megválnia az ingatlantól, mert fia jelentős kártyaadósságot halmozott fel, amelyet részben vagy egészben ebből rendeztek. Ezután több tulajdonosa is volt az épületnek, amelyen Pucher József két ízben is átalakításokat, bővítéseket hajtott végre – mondja Kokas László, a legutóbbi felújítás tervezője. (Megjegyzés: Hild József 1856. december 9-én csődöt kért maga ellen, s nyaralóját ezen eljárás során idegenítették el, vagyis az építész nem fia kártyaadósságát fizette ki ebből. Tény, hogy Hild József fiának volt kártyaadóssága, tény, hogy a fiú hitelezői meg is kíséreltek keresetet benyújtani az atya ellen, de tény az is, hogy a kereseteket a bíróság elutasította, mivel az ügy idején a vonatkozó törvény szerint a csődtömeg ellen szerencsejátékból származó adósság hitelezője nem nyújthatott be igényt. Még ha megítélték volna is ezeket a kereseteket, Hild József adóssága javarészt nem ezekből, hanem balul sikerült építési vállalkozásaiból keletkeztek – jelezte olvasónk.)
A második világháború után tovább „gyalázták”, toldozták-foldozták a villát, amikor három szükséglakást alakítottak ki benne. Utána működött itt tévéstúdió, könyvtár is, majd éveken át üresen állt. Végül az állam 2013-ban adta az ingatlant a Magyar Művészeti Akadémia tulajdonába, hogy ott kutatóintézeti könyvtárat, tárgyalót, munkaállomásokat, irodákat, a különálló, úgynevezett svájci lakban (amely egykor a cselédeknek készült) pedig egy lakást is kiépítsenek. A felújítás másfél éves tervezését követően 2016-ban zajlottak az ezzel kapcsolatos munkálatok.
S hogy miért tartott tovább a tervezés, mint maga a kivitelezés?
– Mivel műemléki épületről van szó, mindent alaposan át kellett beszélni a restaurátorokkal. A szakemberek a Pucher-féle módosításokat is műemléki védelem alá helyezték, így ezeket is meg kellett tartani. Kérdés volt ugyanakkor, hogy a belső kialakításakor mennyire maradjon klasszicista a hangulat. Természetesen ott, ahol tényleges munka folyik, modern bútorokkal rendeztük be az egyterű, ám a szekrények segítségével némileg szeparált helyiségeket, de például a fogadótérben a fotelekkel, asztalokkal, szekrényekkel, a tapétával, a kandallóval igyekeztünk visszaadni valamit abból a korból, amelyben Hild élt – fogalmaz Kokas László.
A tervező emellett a hátsó traktust is megváltoztatta, kibővítette egy nagyjából ötven négyzetméteres szárnnyal (ahogy a svájci lakot is szimmetrikusra toldotta), amely kellően barátságos hangulatot áraszt a nagy ablakokon keresztül beeső fényben, és jól illeszkedik az épülethez. Kokas elárulta, hogy a telken egykor üvegház is állt, valaki pedig éppen üvegházhoz hasonlította ezt a bővítését – ő maga épp ezért bókként könyvelte el.
A szakmai visszajelzések egyébként minden esetben pozitívak voltak a felújítás kapcsán, amely ügyesen megőrizte az épület eredeti, klasszicista hangulatát, ugyanakkor nem látható módon kellően hasznos modernizáción is átesett. – Arra törekedtünk, hogy a helyiségeken belül ne botoljunk modern alkalmatosságokba, ne legyen a falakon radiátor vagy légkondicionáló. A fűtést és a hűtést is a falakba, a padlóba és a plafonba szereltük, ezek viszont a legújabb technológiát felhasználva készültek el, például a fűtés geotermikus módon történik – mondja Kokas László.
A nagyjából egy éve befejezett felújítás, amely közel 830 millió forintból valósult meg, igen jól sikerült. A hatalmas kert még a téli, kopár arcát mutatva is impozáns és rendezett (bár többen kifogásolták a fakivágásokat, cserébe például Kokas László a szintén egykori hangulat érdekében gesztenyefákat is telepíttetett az ingatlan Budakeszi út felőli oldalára), s a fák között egy hatalmas cédrus is megbújik. Maga az épület kicsit távolabbról, például a bejárattól vagy a parkolóból nézve szépen illeszkedik a környezetébe, az embernek a méretkülönbséget figyelmen kívül hagyva még talán az amerikai elnök lakó- és munkahelye, a Fehér Ház északi frontja is beugorhat róla, azzal együtt, hogy színe a halványsárga és törtfehér keverékeként írható inkább le. A pusztuló, akkor még sárga ház előtt korábban egyébként semmi sem állt, így ide Kokas László egy kis, kör alakú teret, közepére egy csobogót tervezett, amely kiemeli a méltóságteljes, oszlopsoros, timpanonos bejáratot.
Egy biztos, az építészet iránt rajongó kirándulók hamarosan egyre sűrűbben látogathatnak el a zugligeti városrészbe, hiszen a Hild-villa mellett megszépült az egykori lóvasút végállomása, és a tervek szerint ugyanígy helyreállítják a Csendillát és a Fácános épületegyüttesét is.
