Nincs karácsony Kevin nélkül – Miért ragaszkodunk ugyanazokhoz a filmekhez?

Ne gondoljunk elvesztegetett időként a Reszkessetek, betörők! századszori újranézésére!

Mindehhez azt tette hozzá Bénédicte Régimont pszichológus a Huffington Postnak: a tél rendkívül stresszes időszak, ilyenkor jön el a számvetés ideje mindannyiunk számára. És nem könnyű végiggondolni azt, elértük-e az eltelt év során a kitűzött szakmai vagy épp magánéleti célokat. Még nagyobb szükségünk van tehát néhány nap kikapcsolódásra, amikor igyekszünk minél inkább felidézni a gondtalanabbnak érzett múltat.

Egyfajta nosztalgia is vegyül ebbe, miként azt az amerikai Huffington Post szerint Neel Burton pszichológus megfogalmazta. Megnyugtat minket, ha újraolvashatjuk kedvenc könyveinket, újranézhetjük a sokszor látott filmeket, visszaemlékezhetünk régi önmagunkra, és kiszabadulhatunk a fojtogatónak érzett jelenből. Nem véletlen, hogy ezekben az alkotásokban számos gyerekkarakter, ifjú hős vagy épp szeretni való bajkeverő tűnik fel: az 1984-es Végtelen történetben éppúgy, mint az Óz, a csodák csodájában, a Reszkessetek, betörők!-ben, a My Girlben, a Dennis, a komiszban vagy a Talpig zűrben részeiben is. 

Soulez ugyanakkor rámutat arra is 2011-ben megjelent, Amikor a film hozzánk szól (Quand le film nous parle) című könyvében: a gyermekkorunkban kedvelt, fiatalságunkat megidéző alkotások nem feltétlenül azonosak az ünnepek során szívesen újranézett karácsonyi filmekkel. Utóbbiakból mindig megtanulhatjuk, hogy érdemes az ellentéteket félretolni a családi békéért, míg az előzők arra buzdítanak, hogy alakítsuk ki elképzeléseinket a világról, találjuk meg (akár egymagunk is) a helyünket a forgatagban.

Ennek jegyében vehetjük észre azt is, hogy nem véletlenül alakul úgy a tévék karácsonyi műsorstruktúrája sem, ahogy. Míg reggel a tévé elé telepedve könnyedén megragadhat minket a Végtelen történet varázslatos világa, délután pedig valami gyerekekkel zsúfolt kalandfilm vagy vígjáték, addig este már vágyunk az otthon melegét megidéző néznivalóra. Ha rápillantunk a kereskedelmi tévék idei műsorkínálatára, láthatjuk, mennyire így van ez. Akad, ahol az egyik délután a Dennis, a komiszt csíphetjük el, másutt Shrek-részekkel készülnek, hogy estére aztán ismét jöhessen Kevin, és ezredjére is visszasírhassa az „eltüntetett” családját.

Régimont úgy látja, nem szabadna ezekre a napokra elvesztegetett időként gondolni, épp ellenkezőleg. El kell fogadnunk, hogy ha ezredszerre nézzük is újra szülők, gyerekek, nagynénik és nagybácsik társaságában az Igazából szerelmet, annak is megvan a maga fontos funkciója az életünkben.