A Párizsi udvar helyén egyébként eredetileg a Pollack Mihály tervezte, 1817-ben elkészült Brudern-ház állt, amely hazánk egyik első, modern értelemben vett üzletháza volt, s a szájhagyomány úgy tartja, Pollack a párizsi Passage des Panoramas mintájára alakított ki benne fedett üzletsorfolyosót – emiatt a lakosság hamar Párisi-házként kezdte emlegetni az épületet. Az ingatlan állaga a XIX. század végére erősen leromlott, így bontásra ítélték. 1906-ban a telket megvásárolta a Belvárosi Takarékpénztár, hogy ott alakíthassa ki új központját.
A tervpályázatot Korb Flóris és Giergl Kálmán nyerte, az igazgatóság végül mégis Schmahl Henriknek adta a munkát (az ő nevéhez fűződik többek között az Uránia mozi épületterve is). Az építkezés 1909-ben indult meg, s jelentős késéssel, a tervező halála után adták csak át, 1914-ben. Schmahl nemcsak a pénzintézeti elvárásoknak felelt meg, hanem a korábbi épület földszinti funkcióit is meghagyta, „Párisi udvar” néven passzázst alakított ki az üzletek számára. Az eklektikus, mór és gót stílust keverő, historizáló ház kivitelezése során számos magyar és külföldi vállalkozás működött közre. A passzázs hatszögű terét a Haas és Somogyi cég által gyártott préselt üveggel, úgynevezett luxfer prizmákkal fedték le. A kerámiaburkolatok egy részét a Zsolnay-gyár készítette (bár Schmahl német cégek segítségét is igénybe vette ezen a téren). A Villeroy & Boch pedig a pénztárcsarnok fajanszmunkáit és a passzázs padlóburkolatát készítette.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!