„Az irodalmi kezdeményezések mindig nagyon hatásosak az ünnepek előtt. Válogassunk ki néhány hangulatos történetet, mesét, verset. Olyan irodalmi műveket válasszunk, melyek alkalmasak a misztikum eloszlatására. Igyekezzünk a karácsonyt a béke és a szeretet ünnepének feltüntetni. A szülőket kérjük meg, hogy erősítsék az óvoda törekvését, neveljünk együtt. Beszéljünk velük az óvodában kezdődő világnézeti nevelés fontosságáról. A gyerekek készítsenek különböző fenyődíszeket. Díszítsük fel együtt a fenyőfát” – olvassuk az 1981-es nevelési tanácsadóban.
1948. december 26-án hűtlenség, kémkedés, a köztársaság megdöntésére irányuló bűncselekmény és valutaüzérkedés gyanúja alapján letartóztatták Mindszenty József bíborost.
1949-ben a Sztálint dicsőítő hét rátelepedett a karácsonyi időszakra, gyakorlatilag átvette az ünnep helyét.
1952-ben megszűnt munkaszüneti nap lenni karácsony másnapja, a hivatalos indoklás szerint azért, mert a kétnapos ünnep fékezi a termelés lendületét.
1954-ben Nagy Imre miniszterelnöksége alatt karácsony másnapja ismét munkaszüneti nap lett.
1955-ben Rákosi Mátyás újból egynaposra szűkítette az ünnepet.
1956-ban, a forradalom leverése után először szentestére felfüggesztették az este tíztől hajnali négyig tartó kijárási tilalmat, „az éjféli misére való tekintettel”. Ebben az évben újra kétnapos lett az ünnep. Elvileg a karácsony kifejezés is visszatérhetett, de a fenyőünnep elnevezés a rendszerváltásig használatban maradt. Főleg az iskolák és egyéb intézmények hivatalos ünnepélyeit nevezték fenyőünnepnek.
1965: „A vallásos emberek ünnepeljék csak a názáreti Jézus születését, akit isten fiának tekintenek. Tiszteletben tartjuk meggyőződésüket. (...) Mi, kommunisták, nem vagyunk, és nem leszünk türelmetlenek a vallással és az egyházakkal szemben. (...), de mi magunk más szempontból ünnepeljük a karácsonyt” – írta Nyers Rezső, az MSZMP KB titkára karácsonykor a Petőfi Népében, amit sokan az enyhülés jeleként értelmeztek.
