Ha a különféle sportágak szexuális telítettségének skáláját szeretnénk megrajzolni, akkor az egyik végpontján kétségkívül a női röplabdát találjuk, amely véleményem szerint az egészséges testkultusz, az erotika és a tökélyre vitt téridőélmény rituális kiszüremkedése a létezés sokszor kopottas posztófelszínén. A másik végpontján pedig kétségkívül ott a sakk. Egy küzdelmes sakkmérkőzés látványa ugyanis nagyjából annyira izgató és hormonálisan túlfűtött, mint egy katasztrófavédelmi gyakorlattal megszakított Tarr Béla-retrospektív egy falusi művelődési házban. Valószínűleg a sportág jóakarói is felismerték ezt az alapigazságot, és úgy gondolták, a paradigmaváltást, a legintellektuálisabb versenysport erotikatörténeti értelemben vett kopernikuszi fordulatát a 2018-as, londoni sakkvilágbajnokság új logójával harangozzák be.
A finoman szólva sem egyszerű és képileg nem éppen letisztult vizuális kompozíción két embert, egy nőt és egy férfit látunk. Ezt a felosztást elég egyértelművé teszi a bal oldali alak nem elhanyagolható elsődleges nemi jellege. A nő kacér sutasággal tologat egy bábut a táblán, míg a férfi merészen a nő ajkai elé helyezi a magáét. Persze lehet, hogy rossz az, aki rosszra gondol alapon tévútra terel bennünket huncut elménk, ha egyből valamiféle erotikus eseményt vizionálunk az életkép köré. Az is lehet, hogy a tervező – igazodva a sakk észközpontú erkölcsiségéhez – éppen azt akarta sugallni, hogy nem minden szól az életben a reprodukcióról. Hiszen az belátható, ha egy nő meg egy férfi közé beékelődik egy sakktábla, ott a lepedőakrobatika esélyei meglehetősen szűkre vannak szabva, de legalábbis körülményesek.
Azt a megközelítést is érdemes számításba venni, hogy egyfajta segélykiáltásról van szó. A szponzorok által – mondjuk a labdajátékokkal összevetve – nyilván kevésbé elkényeztetett sportág sorsáért aggódók ekképpen jelzik: már székekre sincs elég pénz, ezért ül ez a helyes, sakkozni vágyó pár a földön. Akár így, akár úgy, de tény: a sakk nem látványos sport, és ezen az erotikus tuning sokat javíthat. Hogy ez konkrétan hogyan valósulhatna meg, az kérdés – a topleszmérkőzések bevezetése például adná magát, de akkor a jövő játékosait nyilván nem lehetne a készülékek elé ültetni, meg persze maguknak a figuráknak a kidolgozottságán is sokat lehetne változtatni, kis fantáziával. A máris sok vitát kiváltott logóterv mindenesetre láthatóan valami olyasmire tesz ajánlást, hogy érdemes a jógapózokkal vegyíteni az eddig igencsak feszengős külsőségek között zajló elmepárbajokat, és ez is elég merész előrelépés. Akárhogy is, mi kíváncsian várjuk a fejleményeket, magát a logót magyarként pedig nem lehet eléggé megsüvegelni, hiszen ez egész meghitt évődés, amely a szemünk elé tárul, Victor Vasarely stílusában folyik.
