„Magyarország és Lengyelország két öröklétű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódnak és láthatatlanul egybefonódnak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele.” Közös történelmi sors és ezeréves szimpátia: a lengyel−magyar barátságról talán a legszebben Stanislaw Worcell lengyel publicista, politikus fogalmazott, 1849-ben papírra vetett mondatait 2014 óta – a Lengyel Intézet ajándékaként − egy erzsébetvárosi tűzfalfestmény is hirdeti, s arra emlékeztet: 1849 nyarára már két lengyel légió is harcolt a magyar szabadságharc ügyéért, mintegy viszonozva azt a segítséget, amelyet magyar testvéreiktől kaptak 1830−31-ben, a novemberi felkelés idején. A tűzfalfestmény, a Lengyel–magyar barátság fája a kevés magyarországi lengyel emlék egyike – igaz, Bem József tábornok szobra az 1956-os forradalom idején vált végleg ikonikussá −, de ezek száma még kevesebbnek tűnik ahhoz képest, hogy mennyi magyar emlékkel találkozhatunk Lengyelországban.
Ott szembetűnő az is, hogy az emlékműveket ápolják, becsben tartják – Gorlice térségében vagy a Kárpátaljai vajdaság számos magyar katonai temetőjében mindig találhatunk magyar nemzeti színű szalaggal átkötött első világháborús sírt, és a lengyelek által sokféle módon segített 1956-os forradalom előtt is számos városban tisztelegnek. A magyar történészek szerint ha Krakkóban vagy a Kis-lengyelországi vajdaság bármelyik városában járunk, a magyar emlékek szinte természetesnek vehetők, hiszen a két ország kilenc évszázadon keresztül szomszéd volt. Sőt, a Monarchia felbomlása után Lengyelországhoz csatolták − a gurálok által lakott − Árva és Szepes megye több települését, a templomokban Szent István és Szent László – Kisárva templomában ötvenöt magyar szent – ábrázolásával ezért lehet találkozni. Ráadásul Lengyelország – és Litvánia − védőszentje IV. Béla király lánya, Szent Kinga, lengyel uralkodó (is) volt Nagy Lajos és lánya, Szent Hedvig, valamint I. (III.) Ulászló és Báthory István erdélyi fejedelem is. A közös határ persze nem magyarázza, hogy a legtöbb magyar emléket miért éppen Varsóban találhatjuk.
