Még véletlenül sem tartozom azok közé, akik szerint régen minden jobb volt. De hogy régen jóformán minden városi falon, homlokzaton, portálon és másutt látható hirdetőtábla szebb, igényesebb hatást keltett, mint a maiak, azt hiszem és vallom. Budapesten, az Üllői út és a Thaly Kálmán utca sarkán szúrható ki ma is ez a gépírást figyelmünkbe ajánló hirdetmény. Egyszerű üzenet, egyszerű kivitelezés. Mégis szép.
Hogy az egykori, névtelen címfestő munkája nem túlbonyolított, ne lepjen meg bennünket. A hajdan nagyon keresett szakmát általában nem művészi hajlamú iparosok űzték, a címfestés inkább más tevékenységek mellékszálaként jelent meg a kisvállalkozói portfóliókban. Erről árulkodik a Nagybánya (Bányavidék) című partiumi periodika 1931-es évfolyamában olvasható hirdetés is: „Tisztelettel értesítem nagyrabecsült megrendelőimet, hogy megérkezett az uj, tavaszi mintakollekció. Készítek: szobafestést, mázolást, aranyozást és cimfestést, olcsón és csinosan. Nagybánya és vidéke n. é. közönségének szives megrendeléseit kérve, tisztelettel: Szentmihályi József festő iparos. Str. S. Barnujiy (Rák-u.) 30.”
A vidéki településeknél e téren is nagyobb étvágyú nagyvárosokban, így Budapesten külön a címfestésre specializálódott cégek is kínálták tudásukat – mint a Fővárosi Hírlapban 1927-ben hirdető Minkovits, a „Modern Címfestő”, akinek pesti, Vig utcai főüzeme mellett a budai oldalon, a Horthy Miklós úton is működött fiókvállalata.
Az egész egzisztenciájukat a reklámtáblák, üzletportálok készítésére alapozó mesterek egyébként már 1889 óta szigorú szabályok szerint működtek, amiről a Magyarországi Rendeletek Tárának 1889-es kiadványa tanúskodik, benne Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter „valamennyi magyarországi és a fiumei másodfokú iparhatósághoz intézett” rendelete a „czég- és czímfestö-iparnak a képesités igazolásához kötött iparágak közé fölvétele tárgyában”. Itt olvasható: „A czég- és czímfestő-ipar a [ ] mázoló és fényezői iparral rokon iparág, s minthogy kézműves természeténél fogva rendszerint csak hosszabb gyakorlás után sajátítható el, ezennel rendelem, hogy a czég- és czímfestő ipar — a mennyiben önálló ipar gyanánt s nem valamely rokon iparág keretében űzetik — a képesítéshez kötött iparágak sorába tartozzék.”
Ma már, fájdalom, jórészt mind a főállású, mind a munkájukat szobafestés-mázolás vagy egyéb rokonszakma mellett űző címfestők munkái eltűntek a honi utcaképből. Helyüket jobbára az üzlettulajdonosok által eszkábált vizuális szemfogók vették át, amelyek olykor fluoreszkáló szigetelőszalaggal, máskor rossz helyesírással kinyomtatott fecnikkel operálnak. A Ferenc téri gépíró hirdetménye még kopottságában is kirí a kavalkádból. Ránézni is öröm.
