Magyarországon szinte záporoztak az elmúlt hónapokban az ismert rendezők nevei, akiket valamilyen szexuális abúzussal vagy egyszerűen csak hatalommal való visszaéléssel – például fizikai erőszakkal – vádoltak meg náluk fiatalabb szakmabeliek. A helyszín mindig a színházi világ volt, az esetek évekkel vagy évtizedekkel ezelőtt történtek, és a sérelmet többségében nők szenvedték el. De volt egy férfi is, Maros Ákos, aki jónak látta felidézni azt a történetet, hogy Kerényi Miklós Gábor az elfenekelést használta vele, az akkor tizennyolc éves táncossal szemben mint nevelőeszközt.
Az Egyesült Államokban is többen vállaltak névvel zaklatási vádakat, úgy, hogy megnevezték az elkövetőt is. A németek viszont mindeddig kivártak. Csak a napokban került elő az első név, akkor, amikor más országokban már éppen csendesülni látszik a botrány. Pár napja a Die Zeit hetilapból derült ki, hogy a németek Harvey Weinsteinjét valószínűleg Dieter Wedelnek hívják. Wedel évtizedeken át volt a legbefolyásosabb német televíziós rendezők és producerek egyike. Legendás tévésorozatok fűződnek a nevéhez, többek közt a St. Pauli királya. Az alvilági szálakkal átszőtt történet a hamburgi St. Pauli városrészben játszódik. A sorozatban megmutatja magát a szórakoztatónegyed sötét oldala, a német tévés álomgyár sötét oldaláról viszont nem esett szó eddig. A Die Zeitnek két egykori színésznő nyilatkozott úgy, hogy a rendező a kilencvenes években hotelszobákba rendelte be őket meghallgatásra, és állításuk szerint szexre kényszerítette őket. Mindketten fizikai kényszerítésről számoltak be; az első esetben ez sikeres volt, a második színésznő elmenekült. Wedel több korábbi munkatársa is beszámolt róla, hogy a rendező durván viselkedett, szabályosan „kicsinált” egy olyan színésznőt, aki nem volt hajlandó szexuális kapcsolatot létesíteni vele.
A Wedel-ügynek volt egy érdekes előzménye, ugyanis maga a rendező-producer is megszólalt egyszer a témában, még hetekkel ezelőtt. Kifejtette, hogy a zaklatás áldozatai nem csak nők lehetnek. Állítása szerint fiatalon durva nyomásnak volt kitéve a férfi rendezők és kollégák részéről, a tévés világban ugyanis kezdetben homoszexuálisnak hitték. Ennek apropóján azt is kifejtette, hogy szörnyűek a hollywoodi zaklatási botrányok, de Kevin Spacey megvádolása miatt felfüggeszteni a Kártyavár forgatását szerinte már boszorkányüldözés.
A német sajtó most azt találgatja, lesz-e Németországban is zaklatásivád-cunami, de látszik, hogy óvatosabban kezelik a témát, mint Magyarországon. A Die Zeit megvárta Wedel reakcióját, és megkereste egykori kollégáit is, mielőtt lehozta volna a sztorit; az ügy nem „fejezetenként” került a nyilvánosság elé, hanem egyben. Gisela Friedrichsen bírósági tudósító a lapban mégis arról írt: fontos lenne, hogy a vádakat a hatóságok előtt is bizonyítsák, addig pedig megilletné a megvádoltat az ártatlanság vélelme, ahelyett, hogy a média kivégezné az illetőt. Bírálta a nyilvánosság elé lépő színésznőket is, mert éveket vártak, és csak akkor álltak ki történetükkel, amikor biztosnak látszott, hogy nagy közfigyelemre számíthatnak. A Süddeutsche Zeitung pedig arról írt: Wedel név szerinti megvádolása egyszerre jelent esélyt, hogy napvilágra kerüljenek a hasonló esetek, de kockázatot is, hogy a híresség személye elvonja a figyelmet magáról a jelenségről és arról, hogyan lehet össztársadalmi szinten fellépni az ilyen esetek ellen.
