Donald Trump nem tartozik a közkedvelt amerikai elnökök közé, sőt, felmérések szerint népszerűsége éppen történelmi mélyponton van. A beiktatása óta eltelt egy év alatt tüntetést tüntetés követett, tiltakozó petíciók sokaságát fogalmazták meg az elégedetlen amerikaiak. Az exingatlanmogul – a nők mellett – különösen sok ellenséget szerzett magának a művészek körében is. Nemrég például 130 ismert alkotó írt alá keresetet, amelyben arra kérték a kulturális intézményeket, hogy az elnök beiktatásának évfordulóján ne tartsanak nyitva. A dolog érdekessége, hogy ugyan számos alkotó nyíltan kritizálja az Egyesült Államok első emberét, a sokak által csak bohócnak titulált vezető személye és viselkedése bizonyos művészeti ágakra kifejezetten inspirálóan hatott.
Talán nem meglepő, hogy a Trump-jelenség a karikatúrák készítőit ihlette meg leghamarabb. A vicces kedvű piktorok előszeretettel ábrázolják az elnököt egyebek mellett a demokráciát jelképező Szabadság-szobor társaságában. A világhálón gyorsan terjedő gúnyrajzok közül az egyik legkedveltebb (egyébként régebben készült, ám most újra népszerű) grafikán a félelemtől összegörnyedő szobor a reggeli újságját félmeztelenül olvasgató Trump mellett reszket a franciaágyban. Nem kevésbé felkapott az a kép, amelyen az elnök éppen a szobor nyakát csókolgatja, miközben azt suttogja: tudtam, hogy te is akarod. A karikatúra arra utal, hogy egy hangfelvétel tanúsága szerint Trump, ha egy nő megtetszik neki, azonnal megpróbálja megcsókolni, mert szerinte így lehet a legkönnyebben levenni a lábáról a gyengébb nem tagjait. És láthatjuk Trumpot sztriptíztáncosként is, amint éppen Hillary Clinton győzelmi tortájából ugrik elő. Sőt – igaz, ez már másik műfaj – New York egyik utcáján meztelenül, életnagyságban „jön szembe” az elnök a járókelőkkel. A szobrot készítő anonim utcai művészek így adtak hangot Trump-ellenes érzéseiknek.
A világ vezető hatalmának első embere nem csak amerikai művészeket inspirált, említhetjük például a brit James Ostrert, aki ételekből készíti extrém műalkotásait, és aki nemes egyszerűséggel malacpofával, bárányszemgolyókkal és sárga parókával ábrázolta Trumpot, vagy ahogy ő nevezte, a „nagybetűs megalomániát”. Teheránban, a Trumpizmus című nemzetközi, az amerikai elnököt ábrázoló karikatúrákból rendezett verseny fődíjas képén az elnök dollárbankjegyekből készült zakót visel, és nyála az előtte tornyosuló könyvekre csorog.
Pedig nem mondhatjuk, hogy az elnök irtózna a művészetektől, a szép festményeket például egészen biztosan kedveli. Nem véletlen, hogy a Fehér Ház nem is olyan rég kölcsönkérte a Guggenheim Múzeumtól Vincent van Gogh 1888-as, Tájkép a hóban című festményét a házaspár magánlakosztálya számára. A kérésnél talán csak a válasz volt megdöbbentőbb. A múzeum vezetősége, bár a holland festőzseni remekét nem adta kölcsön, helyette felajánlott egy kortárs műalkotást, méghozzá egy működőképes, tizennyolc karátos aranyvécét. A gazdagok pénzszórását kritizáló műalkotás címe: America. Az igen értékes árnyékszék ráadásul egy évig a múzeum mosdójában állt, és a látogatók is használták. Sajnos arról nincs információ, hogy végül a Fehér Ház mit válaszolt a nem mindennapi ajánlatra.
###HIRDETES###
Jobban járt az elnök lánya, Ivanka Trump, akiről tudvalevő, hogy kedveli a kortárs művészeteket. Ivanka 2014-ben 36 ezer dollárért vásárolta meg az amerikai képzőművészet egyik fenegyerekének tartott Richard Prince egyik művét. A kép egy Ivanka Instagram-oldaláról származó fotóról készült screenshot, azaz képernyőmentés, Prince kommentjével kiegészítve. (Érdemes megemlíteni, hogy Prince tevékenységét nem mindenki hajlandó művészetként elismerni.) A kép egyébként Ivankát ábrázolja, amint egy fodrászszalonban éppen szelfit lő magáról. Nem is lett volna semmi baj, ám amikor Trumpot elnökké választották, Prince művészi érzékenységét igencsak zavarta, hogy az egyik munkája az elnöki család birtokában van. Így aztán levelet írt Ivankának, hogy a kép nem az ő munkája, hamisítvány, sőt, még a 36 ezer dollárt is visszautalta neki.
Trump nemcsak hat a művészetekre, hanem – a jelek szerint – új műfajokat is inspirál. Tavaly például az elnök Twitter-posztjait állították ki aranykeretben múzeumi környezetben, New Yorkban, nem is messze a Trump Towertől. A bemutatott „művek” között szerepelt többek között az a poszt is, amelyben az Egyesült Államok első embere boldog új évet kíván mindenkinek, beleértve az ellenségeit is, illetve azokat, akik megküzdöttek vele, ám olyan csúnya vereséget szenvedtek, hogy azt se tudják, mit csináljanak. Trump posztjait nem nehéz pellengérre állítani, hiszen az exingatlanmogul nemegyszer volt már kénytelen törölni kiírásait helyesírási hiba miatt, vagy éppen azért, mert valótlanságot, esetleg szélsőséges gondolatokat tartalmaztak. A dolog egyébként odáig fajult, hogy sokan azt követelték, hogy szüntessék meg az amerikai elnök Twitter-fiókját, mert – szerintük – az üzenetei veszélyt jelentenek a világra.
Talán meglepő, de Trump személye nemcsak a képzőművészeteket, hanem még a könyveladási listákat is befolyásolta. Ahogy korábban Dávid Anna, a Magvető könyvkiadó igazgatója lapunknak elmondta, Margaret Atwood A szolgálólány meséje című, időközben a női jogokért folytatott küzdelem egyik szimbólumává vált regénye a szexizmussal vádolt Trumpnak köszönhetően újra eladási csúcsokat döntöget, és Orwell 1984 című, a totális diktatúrát bemutató disztópiája is Trump miatt vált újra népszerűvé.
Az elnök és a művészek nincsenek jó viszonyban egymással, és nehéz elképzelni, hogy a helyzet a jövőben változni fog. Míg a nők Trump beiktatásának első évfordulóján tüntetést szerveztek, addig a művészek úgy döntöttek, sajátos módon ünneplik meg az elnök jubileumát. Meghirdették az első Art Action Day nevű, az egész országra kiterjedő előadásokat, műhelyfoglalkozásokat magában foglaló eseményt. Sokatmondó a rendezvény szlogenje: a művészet nélkülözhetetlen a demokráciához.
