Utóbbit egyébként a búbos kemence, illetve a külső is érezteti, a virágmotívumokat rejtő fakerítés és az épület szintén virágot mintázó lábazata (és a leveles járókövek a kertben), valamint az íves ablakokat lezáró tulipános-hagymás formák kicsit kiszakíthatják a budapestieket a szürkeségből (persze csak azokat, akik nem az organikus építészetet ellenzők táborához tartoznak).
Az épület végül tehát átalakult Makovecz Ház és Archívummá, így az egyik helyiséget Makovecz dolgozószobájaként, egy másikat pedig Szabó Marianne műtermeként rendezték be. A központi térben a tervek szerint kisebb rendezvényeket szerveznek majd: Makovecz Anna elmondta, először olyan beszélgetések várhatók, amelyek során barátok, ismerősök, tisztelők fejtik ki majd gondolataikat arról, számukra mit is jelent Makovecz Imre szellemisége. Mindez pedig most már kutatható is lesz a Városkúti út 2. szám alatt, ahová az építész archívuma beköltözött. Ugyanakkor az egyszeri érdeklődő is elmélyedhet Makovecz tervrajzai között, olvasgathatja azt az egy időben naplóként is funkcionáló zászlót, amelyre tulajdonosa aktuális gondolatait tűzte fel vagy fontos emlékeket őrzött rajta. De akár abba a székbe is beleülhet, ahol a tervező a vízióit papírra vetette, megfigyelheti, milyen CD-lemezek, kazetták sorakoztak az íróasztalán, vagy hogy milyen könyvek, szobrok, kisplasztikák, egyéb ereklyék őrködtek Makovecz gondolatai fölött.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!