Érdekli önt az európai örökség? Köszönöm, nem!

2018-ban a kulturális javak kerülnek a figyelem középpontjába az unió tagországaiban.

Magyarországon egyelőre nem lehetett sokat észrevenni abból, hogy idén a kulturális örökség európai éve van, pedig az unió intézményei évek óta készültek erre: összesen 8 millió eurót költenek el ilyen célra. A tagállamok külön dolgozzák ki a programjukat, a pályázatokat már Magyarországon is be kellett adni, de a rendezvénysorozat még nem állt össze, sőt, a kulturális év honlapja sincs kész. Közben más országokban azért felvetettek már egy-két jó ötletet, a németek például a kulturális örökség egy viszonylag elhanyagolt szeletére, a harangokra hívnák fel a figyelmet, aminek része lenne az is, hogy az első világháború befejezésének századik évfordulóján egyszerre szólalna meg az összes európai harang.

A tematikus év jelentősége nem csupán a programokban van, már csak azért sem, mert ezek közül sokat – például a Kulturális örökség napjait, az Európa kulturális fővárosa programsorozatot – amúgy is megtartanának. Inkább a közös európai örökség népszerűsítésén van a hangsúly, és lehet, hogy Magyarországon ez különösen időszerű. Ez látszik annak a felmérésnek az eredményén is, amit tavaly év végén tett közzé az Európai Bizottság. Arra az egyszerű kérdésre, hogy szeretne-e többet tudni az európai kulturális örökségről, a magyar emberek 41 százaléka nemmel válaszolt. Az EU-s átlag azért sokkal jobb, de még így is a válaszadók 30 százaléka elutasító.

Ennek ellenére a kulturális örökség fontossága azon kevés kérdés egyike, amelyekben nagy egyetértés mutatkozik. A megkérdezett európai polgárok 82 százaléka büszke valamilyen kulturális örökségre. A válaszadók több mint hetven százalék gondolja úgy, hogy a kultúra javíthat az életminőségen, az emberek háromnegyede szerint pedig több pénzt kellene fordítani az európai kulturális örökség védelmére. Beszédes az is, hogy az európaiak többsége az időhiányt jelölte meg, ha arról kérdezték, hogy mi akadályozza a kultúrafogyasztásban, ez még az anyagiakat is megelőzte, persze csak európai átlagban. A magyarok számára magasan (46 százalék) az anyagi ok maradt a legnagyobb akadálya a kultúrához való hozzáférésnek, de honfitársaink közül is sokan említik az időfaktort.

Az egyik uniós érv a kulturális örökség központi témává emelésére az volt, hogy a világ konfliktuszónáiban veszélybe kerül a kulturális örökség. Ez ugyan Európán kívül történik, de ráirányította a figyelmet a témára, hiszen az UNESCO világörökség-listáján szereplő tételeknek majdnem a fele mégiscsak Európában található. Másrészt a kulturális élet Európa-szerte kihívásokkal szembesül, az Európai Bizottság 2014-es közleménye szerint a legfontosabbak ezek közül éppen a csökkenő állami források a kultúrában, valamint a hagyományos kulturális tevékenységek visszaszorulása, a globalizáció, valamint a technikai változások.

Az európai uniós intézmények kommunikációjában divat hangsúlyozni azt is, hogy a kultúra gazdasági hatása jelentős. Pedig az egész Európai Unióban mindössze háromszázezren dolgoznak közvetlenül a kulturális szektorban. Ez kevésnek tűnik, de korábbi tanulmányok szerint közvetetten sokkal több munkahelyet teremt a kultúra. Ha a közvetlenül hozzá kapcsolódó turisztikai és egyéb munkahelyeket is számolják, akkor 7,8 millió pozíció hozható összefüggésbe a kulturális örökséggel. A statisztika nagylelkűen ide számítja a turizmust is, de ez nem véletlen: a felmérésen az európaiak 68 százaléka nyilatkozott úgy, a kulturális örökség szerepet játszik abban, hogy hova mennek nyaralni.