Másodszor volt a Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál zsűrielnöke, cirkuszi rendezőként dolgozik, és egy családi cégben gondozza édesapja hagyatékát a svájci Eugene Chaplin, Charlie Chaplin és Oona O’Neill ötödik gyermeke. Apjának is szerepe volt abban, hogy végül a cirkusznál kötött ki. A családban mindig is fontos volt ez a műfaj, amit ő egyértelműen művészeti ágnak tart, olyannak, amely szavak nélkül képes érzelmeket kiváltani. Eugene Chaplin nemcsak azért kötődik a műfajhoz, mert más családokhoz hasonlóan gyerekkorában ők is rendszeresen jártak az előadásokra, hanem mert Charlie Chaplinnek filmesként is fontos inspirációt jelentett a cirkusz világa, ezt örökítette tovább a gyerekeire. A cirkuszfesztivál szünetében Eugene Chaplin így mesélt lapunknak: – Amikor Charlie Chaplin forgatni kezdett, még nem volt könnyű olyan színészeket találni, akik tudták, mihez kezdjenek a kamera előtt. A némafilmek első színészei is cirkuszi emberek – artisták, bohócok – voltak. Ők jól tudták, hogyan kell kamera előtt játszani. Apám nagyra tartotta a cirkuszt, maga is tudott például zsonglőrködni, és mindig is kötődött a cirkuszi emberekhez – fogalmaz Eugene Chaplin, aki egyébként egy véletlennek köszönhette cirkuszi pályáját. Egyszer zsűritagnak hívták egy svájci cirkuszba, aztán beugrott rendezni is, és ott ragadt a szakmában, amelyet ma már olyan jól ismer, akár a tenyerét. Svájcban az ország méretéhez és lakosságához mérten rengeteg társulat próbál, a cirkuszművészetnek komoly hagyományai vannak, az emberek szívesen látogatják az előadásokat. Eugene Chaplin így vélekedik: – Egy cirkuszi rendező tulajdonképpen olyan, mint egy szakács. Abból főz, amit fel tud hajtani, de nem mindegy, miként keveri össze az alapanyagokat, és az sem, milyen a tálalás. Az a feladata, hogy járja a világot, és jó produkciókat szedjen össze, aztán ezekből próbáljon egy show-t faragni. Fényt, zenét, kosztümöket találni az attrakciókhoz.
Eugene Chaplin is hosszú évek óta ezt csinálja. A rendezőnek négy idősebb testvére született Amerikában, mielőtt Charlie Chaplint kommunista szimpátiája miatt kiutasították az Egyesült Államokból, ahova nem kapott újra beutazási engedélyt. Ezután települtek feleségével, a nála 34 évvel fiatalabb Oona O’Neill-lel, a Nobel-díjas amerikai drámaíró, Eugene O’Neill lányával Svájcba.
Eugene Chaplin Svájcban látta meg a napvilágot, svájci és brit állampolgár, de elmondása szerint már leginkább Svájc az az ország, amihez kötődik, elvégre itt töltötte gyermekkorát. Az elegáns svájci nagypolgári ház Corsier-sur-Vevey-ben, ahol ő is felnőtt, egy ideje már múzeumként működik. Eugene Chaplin a BBC-nek korábban felidézte: apjuk szigorúan megkövetelte, hogy jól szerepeljenek az iskolában, és otthon is elvárta, hogy jól neveltek legyenek: közös családi étkezések alkalmával például nem lehetett csak úgy felpattanni és elrohanni, amíg asztalt nem bontottak. A másfél éve megnyitott múzeumra, amelynek már több mint félmillió látogatója volt, nagyon büszke a család. A kiállításnak van egy külön cirkuszi fejezete is – Kicsit úgy járok ott most is, mintha a saját házam lenne. Néha elcsodálkozom, miért szaladgálnak idegenek a szobáinkban – mondja a 64 éves rendező. A hagyatékot a családi cég gondozza, minden anyagot digitalizáltak, és ma is sokszor megkeresik őket kutatók vagy olyanok, akiknek egy képre vagy egyéb információra van szükségük az archívumból.
Hiába, hogy a némafilm műfaja egyre távolabb kerül tőlünk az időben, Eugene Chaplin szerint még ma is nagy az érdeklődés apja életműve iránt. Mostanában ismét felfedezik, egyszerűen azért, mert sok minden, amiről forgatott, ma is aktuális, és ezt az emberek észreveszik. – Olyan dolgok történnek a világban, amelyek miatt újra fontossá válnak ezek a filmek. Ott van például a bevándorlásról szóló film, Az emigráns, vagy A diktátor. Sokat vetítjük a Chaplin-filmeket.
Eugene Chaplin hangmérnökként kezdte pályáját; olyan zenekarokkal dolgozott, mint a The Rolling Stones és a Queen, de David Bowie-val is stúdiózott. Évtizedekkel ezelőtt felhagyott azonban ezzel a munkával, és többé nem is kezdte újra, csak egy epizód maradt az életében. – Mindez majdnem negyven éve történt, a technika nagyon megváltozott azóta, elég elveszett ember lennék ma egy stúdióban. Nagy lehetőség volt ez akkoriban, de olyan munka, amely mellett nincs életed. Éjjel-nappal dolgozol, így képtelenség családot alapítani.
Neki is éppolyan nagy családja lett, mint az, amiben felnőtt: öt gyermeke van. – Azt szeretem bennük, hogy mindig emlékeztetnek a valóságra. Azt hiszed, mindent jobban tudsz, de rájössz, hogy sokat lehet tanulni a gyerekektől.
