Komolyság, túl a meztelenségen

Mi a közös Castróban, Bill Gatesben, Steve Jobsban, Salvador Dalíban? Interjút adtak a nyuszis magazinnak.

Az alapos cikkek bizonyos részei persze 2018-ban olvasva kevéssé érdekfeszítők, bizonyos interjúk nem is sikerültek túlzottan jól: Salvador Dalí esetében (aki egyes szám harmadik személyben vallott magáról 1964-ben) például egészen iskolás bizonyos festményeivel kapcsolatban rákérdezni arra, mire is gondolt közben a szerző. De a fiatal, 1967-es Woody Allen is egészen idegesítő figura lehetett az állandóan sületlenségeket összehordó válaszaival (amelyek az olyan köteteiben viccesek, mint például A szendvics feltalálása vagy a Lelki jelenségek vizsgálata, itt viszont nem többek idegesítő ostobaságoknál). Ezzel szemben az Al Pacinóval készült 1979-es beszélgetés egyszerre tud komoly és humoros lenni. Amikor például a kérdező a Robert De Niróval fennálló barátságát hozza szóba, megrökönyödik, hogy a való életben nem éppen szószátyár színészek sokat szoktak csevegni. Pacino ráadásul ezt egy remek poénnal üti el, amellyel elárulja, kezdetben hogyan is tudta szóra bírni kollégáját. A milliónyi kérdés és az ezekre adott válaszok közül azok a legérdekesebbek, amelyekre az adott alanyok mai ismereteink szerint kissé meglepő válaszokat adtak. – Bár csodálom a politikai pályát választó embereket, nem tudom elképzelni, hogy vállaljam a kapcsolódó kockázatokat és áldozatokat – nyilatkozta Schwarzenegger 1988-ban, s tudjuk, végül mégis kormányzó lett belőle. Clint Eastwood pedig egyáltalán nem hitte volna 1974-ben, hogy valaha Oscar-díjat fog nyerni (pedig később négyet is kiosztottak neki). És hogy mik derülnek még ki a Legendás beszélgetésekből? Például hogy Fidel Castro 1985-ben bevallja: lámpalázas, és nem igazán szeret beszédeket tartani. Hogy Eastwood az interjún belül kiemeli, idővel felhagy majd a színészkedéssel a rendezés javára, majd később ennek ellenkezőjét állítja. Hogy Trump 2004-ben a rá mostanság is jellemző heves és kissé meggondolatlan kijelentéseket tesz, amikor arra válaszol, mit tenne, ha ő lenne az Egyesült Államok aktuális elnöke. Mint megjegyzi, sokkal keményebb lenne Szaúd-Arábiával a kőolajárak kapcsán. – Azon nyomban felhívnám őket, és azt mondanám, vagy leviszitek az üzemanyagok árát, vagy különben sokba kerül ez nektek! – nyilatkozza, s leszögezi, ha ő lenne az elnök, egész másképp tárgyalna az Öböl-térség országaival.