A hozzászólások alapján igen komoly, személyeskedésbe is átmenő vihart kavart a zenésztársadalomban a Prae.hu kritikája Mága Zoltán újévi koncertjéről. Phillip György rovatvezető-szerző az első mondatban állítja, képzett zenészként írja a kritikát.
Írásának végén pedig saját kollégáit, zenésztársait is élesen kritizálja, miután megszólítja őket, egyebek között kijelenti:
„Láttalak Titeket, hivatásos zenészeket az ő színpadán amatőrré, a tehetségtelenséget kiszolgáló bábbá válni. Anyagi okokból persze én is eladnám a lelkem, tudjátok, de Ő azok közé kell, hogy tartozzon, akiknek semmi pénzért, soha!”
De miről is van szó előtte?
Nézzük csupán a tényszerű állításokat a hosszú írásból, minél inkább eltekintve a szubjektív gondolatoktól:
A szerző állítása szerint Foster ezután a nézőtéren keresett beszélgetőpartnert. Az első pár sorban ülő mintegy 150 honfitársunk a „Do you like the show?” kérdésre nemlegesen rázta a fejét (mert nem értették a kérdést), mire Foster egy őszes urat (Schmitt Pált) szólított meg, aki helyes válaszával biztosította, hogy valamelyest tud angolul. A „gesztár” kérdezte, mivel foglalkozik, a válasz: „I was the president of Hungary”. Foster elszégyellte magát, és eztán inkább a színpadon tartózkodott.
Itt már áttértünk a kritika elfogultabb részei közé, most idézzünk azokból is:
Aztán további tényként tálalt megállapítások:
A megannyi hozzászólásból kiderül, zenészkörökben egyebek között az váltott ki nagy vitát, mi szokott playback lenni és mi nem, Mága Zoltán esetében hogyan szokás ez. Akik játszottak vele, állítják, nem jellemző az esetében ez a módszer. Mindkét oldalról zenészek jelentkeztek be a vitába, viszont a Mága angoltudásáról szóló részt és a Schmitt Pállal kapcsolatos jelenetet nemigen cáfolta senki.
A hol személyeskedő, hol fajsúlyosnak tűnő hozzászólások közül többet is ki lehetne emelni, íme az egyik, Tóth Pétertől, aki a fotói tanúsága szerint szintén zenész:
„Az egész jelenség oka a közönség. A szponzor nem az értéket támogatja, hanem azt, ami sok embert érdekel. Amíg igény van a giccsre, addig meg is lehet élni belőle. Az, hogy playback, szerintem megbocsátható ebben a műfajban. Mága biztosra megy, nem akar leégni. Az a hülye, aki kifizet 13 ezret ilyen gagyira. De ha ettől az élménytől egy kisgyerek elkezd hegedülni tanulni, akkor már megérte. A színpadon való viselkedés, az iq kínos hiánya az már ciki. Ezt az is érzi, aki egyébként megelégszik az ilyen műsorral.”
