Miért tarolhat évek óta Jackson és James Brown szerelemgyermeke?

Minden Grammy-jelölését díjra váltotta a hawaii dalszerző-énekes. Miben állhat sikere?

Phillip Lawrence dalszerzőnek egy barátja mutatta be, hogy aztán a 2000-es évek elejére a Bruno Mars művésznevet felvett fiú már számos világsztár slágereinek írásában működjön közre. Többek között olyan dalokba dolgozott be, mint Flo Ridától a Right ’Round, vagy épp Travie McCoytól a Billionaire. A 2010-es dél-afrikai labdarúgó világbajnokság számát, a K’Naan-féle Wavin’ Flag-et szintén részben ő írta, illetve producerként is közreműködött. A zeneiparban töltött évek meghozták eredményüket: az egyre ismertebb, népszerűbb Mars 2009-ben saját szerzeményével, a Nothin’ on You-val mutatkozhatott be. Ez viszont még nem tisztán saját dal volt: a B. o. B. néven ismert rappernek írta, bár ő maga is vokálozott rajta. Az addig háttérben maradó énekes-dalszerző ismertségén nagyot dobott a nóta, bár akadtak, akik pont az ő teljesítményét húzták le. A Pitchfork szerkesztője, Jayson Greene például úgy vélte, Mars dúdolása olyan, mint egy „légkondicionált Coldplay-aláfestés”, míg a Slant Magazine szerzője azt írta, inkább választaná Sacha Baron Cohen Brünóját, mint a hawaii énekest.

Néhány hónapra rá aztán jött az első saját dala és önálló albuma is: a Just the Way You Are hamar népszerű sláger lett, de jól fogyott a bemutatkozó lemez, a Do-Wops & Hooligans is. A Billboard élén landoló dalszerző-énekes soron következő dalai, a Grenade és az It Will Rain szintén arattak, és már ez az év is számos Grammy-jelölést hozott a zenésznek. Sőt, a Just The Way You Are-ral a legjobb férfiénekesi teljesítménynek szóló díjat is bezsebelhette, hogy aztán legközelebb három évvel később távozhasson Grammy-elismeréssel. Mars egyébként 2016 óta minden Grammy-jelölését díjra tudta váltani, a tendenciát látva pedig annyira nem lepődhettünk meg az idei eredményen sem.

A Noisey másfél éve arról írt: többek közt átalakulásaival bizonyítja rendre Mars, hogy az évtized egyik legfontosabb előadói között a helye. A szerző Dr. Jekyll és Mr. Hyde példáját hozta hasonlatként, rámutatva, miként tud az énekes-dalszerző hol elragadó jófiú, máskor igazi anyaszomorító lenni. – Jekyll-Bruno az az émelyítően megnyerő fiatalember, aki a Grenade című dalt adta nekünk – írta Lauren O’Neill, példaként hozva a Just the Way You Are című számot, amiben Mars arról énekel: ő bizony úgy szereti a barátnőjét, ahogy van. A nő hiába aggódik, tart a tökéletlenségeitől, a zenésznek minden egyes apróság tetszik, őt nem lehet kiábrándítani.

És mikor már teljesen elragadtatnánk magunkat, jön Hyde-Bruno, az előző karakter tökéletes ellentéte: nyegle, laza arc, aki biztosít mindenkit róla, hogy őt itt nem lehet lepipálni. A Noisey cikke szerint többek között neki köszönhetjük a 24K Magis című dalt is, ami egy abszolút fogyasztható, bombasztikus popsláger lett. – Bruno Mars ezen oldala jó. Ragyog, elbűvölő hatást kelt: venne neked egy daiquirit, bébinek hívna, te pedig odáig lennél tőle – vélekedett a zenei oldal szerzője. Érdekes szerinte közelebbről szemügyre venni, hogy meglássuk Michael Jackson és James Brown szerelemgyermekét, aki hol egyik, hol másik oldalát képes megcsillantani. Egyben azt a Marsot, aki a lazaság tökéletes ellentétét testesítette meg: aki egy egyetemi dzsekiben belopta magát a házibuliba, hogy később mégis bizonyítsa, ő a parti abszolút királya. 

Mars második albumával (Unorthodox Jukebox) igyekezett is kiengedni már a benne rejlő kisördögöt, s azt a dalszerzőt, aki korábban nagyívű slágerek írásában vett részt, de saját jogán még nem diadalmaskodhatott. A mostani Grammy-díjeső bizonyította, hogy nem csak egy oldaláért szeretik az r’n’b hawaii dalgyárosát.