Négy magazin az egész családnak

Mit gondolnak a családtagjainkról a magazinok? Családi lapokat olvastunk.

Apa magazin

2018/1. szám

Kezdjük a végén! A negyedévente megjelenő Apa magazin utolsó oldalán az Amit apámtól tanultam című rovat kap helyet. Az aktuális számban úszóvilágbajnokunk, Bernek Péter mesél a nevelőapjáról, akire világéletében édesapjaként tekintett. „Ha én egyszer feleannyira jó apa leszek, mint ő volt, már minden rendben lesz” – hangzik a vallomás zárómondata; a vallomásé, amely őszinte és szép, így egyértelműen a 124 oldalt számláló kiadvány legerősebb darabja.

Pedig van itt jó néhány kincs amúgy is. A leukémiás kislányt nevelő édesapa története például vagy a rövid, de tartalmas interjú Nényei Pállal arról, hogyan juttatható el az irodalom a kamaszokhoz, a beszélgetés Boldizsár Ildikó mesekutatóval arról, másképp mesélnek-e az apák, illetve a tanakodás Gyurkó Szilviával az ügyben, hogyan kezeljük gyermekünk szexualitással kapcsolatos érdeklődését.

Winkler Róbertnek a lázadás formáiról írt anyaga ujjgyakorlat csupán, de szórakoztató; a női lapokból jól ismert, jellegükből adódóan felületes, az efféle kiadványokban mégis kötelező összeállítások pedig (Hogyan készüljetek fel a bölcsődére?, Hogyan dokumentáld a családi életeteket? stb.) inkább fárasztók. Nem fárasztóbbak persze a keresett és erőltetett rovatcímeknél: Ready, steady, daddy; Dadlines; Dadvisor; Dadventure; Dad or Alive – hogy csak a legrémisztőbbeket említsük. Ha ezeket feledni tudjuk, az Apa nem rossz magazin, bár kérdés, a megcélzott férfikör ugyanolyan jól megfogható-e ilyen tartalommal, mint a női. A nem túl számos hirdetés legalábbis mintha ennek az ellenkezőjét jelezné. (Wekerle Szabolcs)

4/5

Family

2017/4. szám

Egy családi lap a műfaj kívánalmai szerint – azonkívül, hogy minden korosztály érdeklődését fel kell keltenie – nem árt, ha a családtagok egymáshoz való viszonyát és a kohézió mibenlétét is feltárja. Miért jó a család, hogyan élhetünk egymás mellett, miként kerekedhetünk felül a mindennapi és az annál súlyosabb problémákon? E kérdésekre nagyjából a piacon fellelhető összes periodika igyekszik megtalálni a válaszokat, vagyis ez az alap, ami meg erre jön, az extra körítés, a hangsúlyok, a tálalás: ezért vesszük meg az egyik lapot szívesebben, mint a másikat. A Family című családi és párkapcsolati magazin extrája a keresztény spiritualitás. A Harmat Kiadó lapjának értelmezésében a család a lelkek közössége, amelyet az egymáshoz fordulás és a párbeszéd minősége tarthat egyben. Ez persze önmagában nem elég, ha ugyanis nem engedjük át magunkat a transzcendens szférákból érkező fénynek, hiába is keressük a másikat, nem lesz kihez beszélnünk. S bár a tálalás (borító, tördelés, képek, betűtípusok) inkább egy diszkontáruház reklámújságra emlékeztet, a lelkek felsőbb elvek alapján alakuló dialógusát a szerkesztők igyekeznek naprakész témákban, problémafelvetésekben és nyelvezetben megragadni. A hitvallására tekintettel mondhatni elég szerencsétlenül csengő nevű Family magazinból azonban láthatóan száműztek minden olyan modern stíluseszközt – elsősorban az iróniát –, amely megzavarhatná a lelkek nyugalmát. Aki lassú elmélyülésre vágyik, és nem bánja, hogy a fenti kérdésekre adott, egyértelmű válaszok nyomán felvetődő újabb kérdések már-már belevesznek a fájó csendbe, az ne engedje, hogy a belbecsre rácáfoló külcsín elriassza. (Ficsor Benedek)

2,5/5

HVG – A nő

2017/2. szám

A nemek közötti társadalmi egyenlőtlenség nem szűnt meg létezni. Sőt. Mostanság egyre élesebb hangon, egyre merészebb stílusban folynak a viták, elég csak a világhálón tevékenykedő „kommentforradalmárokra” gondolni. Tény, hogy a nők helyzete sok esetben ma is nagyon nehéz, kiszolgáltatott. Itthon például a rendszer képtelen tenni a háborítatlan szülés széles körű elterjedéséért; a munkabérekben is egyértelműen látszik a nők és a férfiak közötti különbség; és hazánkban még mindig kirívó esetnek számít, ha egy nő sikeres a karrierjében, ne adj’ isten, saját, jól menő vállalkozása van. A HVG extra kiadása, A nő is e problémákra próbál rávilágítani. Teszi mindezt hosszú, elemző szövegekben, amelyek számos szemszögből próbálnak kivesézni egy-egy fontos témát, de a végeredmény mégis levegős marad. A kiadvány egyszerre próbál trendi és intellektuális lenni, de hamar kiderül, hogy felszínes lózungokkal van tele. Olyan unalomig ismert frázisokat pufogtat, hogy „amíg a családban és a háztartásban nem lesz egyenlőség, addig a munkahelyeken sem”. Megtudhatjuk azt is, hogy „aki megéli a sikertelenséget ahelyett, hogy az elkerülésre törekedne, az korántsem veszít”. De olyan coelhói mélységű gyöngyszemekbe is belefuthatunk, hogy „a boldogságkeresésről lehántani az olcsó felszínes rétegeket, magadra koncentrálni és a jelenben élni egyáltalán nem könnyű”. Az életvezetési tanácsokon túl nem maradnak el az öltözködési és a szépségápolási tippek sem, pedig azoknak sokkal jobb helyük van a Cosmopolitan típusú, egyszerű divatmagazinokban. (Makrai Sonja)

3/5

Nők Lapja Gyerek

II. évfolyam, 2. szám

A három–nyolc éves korosztály szüleinek – legyünk pontosak: inkább anyukáinak – szóló magazin második évfolyamának második száma a testvérdilemma mellett olyan fontos témákat boncolgat, mint az elvált apák helyzete a gyerekek életében, de őszintén beszél az informatikai eszközök kicsikre gyakorolt hatásáról is. Két interjú is színesíti a lapszámot: a Boros Misivel készült beszélgetés egy tehetséges kiskamasz mindennapjaiba kínál betekintést nagyobb meglepetések nélkül, a Skrabski Fruzsinával folytatott csevej azonban tanulságos fordulatokat is hoz. A testvérkérdésről a legtöbbet talán Lackfi János Kisbuburól szóló írásából tudhatunk meg. A rengeteg reklám és jó néhány recept között üdítő rátalálni egy tartalmas és szókimondó írásra, amely miközben igyekszik nem megbántani senkit, bátran rámutat a felnövekvő generáció szüleinek egyik legégetőbb problémájára és annak okaira. Amellett, hogy képet kapunk a kütyüfüggőség extrém példáiról is, Víg Sára pszichológus az „optimálisnak” mondott használat ijesztő hátulütőit is megnevezi. „Hiába beszélhetünk pozitívumokról, a két dimenzió miatt sok minden elvész. Kiesik a térérzékelés, a szaglás, az ízlelés, a taktilis ingerek, hiszen hiába kell nyomkodni, gyakorlatilag csak egy ujjukat használják. Az a gyerek, aki kétéves korától napi több órát tölt képernyő előtt, alulfejlett lesz, hiszen kutatások bizonyítják, mennyire roncsolja a fejlődésben lévő agyat a monitor kisugárzása. A negatív következmények már óvodáskorban tetten érhetők a viselkedésükben, és sok az alvászavaros is.” (Sashegyi Zsófia)

2,5/5