Négy magazin az egész családnak

Mit gondolnak a családtagjainkról a magazinok? Családi lapokat olvastunk.

2,5/5

HVG – A nő

2017/2. szám

A nemek közötti társadalmi egyenlőtlenség nem szűnt meg létezni. Sőt. Mostanság egyre élesebb hangon, egyre merészebb stílusban folynak a viták, elég csak a világhálón tevékenykedő „kommentforradalmárokra” gondolni. Tény, hogy a nők helyzete sok esetben ma is nagyon nehéz, kiszolgáltatott. Itthon például a rendszer képtelen tenni a háborítatlan szülés széles körű elterjedéséért; a munkabérekben is egyértelműen látszik a nők és a férfiak közötti különbség; és hazánkban még mindig kirívó esetnek számít, ha egy nő sikeres a karrierjében, ne adj’ isten, saját, jól menő vállalkozása van. A HVG extra kiadása, A nő is e problémákra próbál rávilágítani. Teszi mindezt hosszú, elemző szövegekben, amelyek számos szemszögből próbálnak kivesézni egy-egy fontos témát, de a végeredmény mégis levegős marad. A kiadvány egyszerre próbál trendi és intellektuális lenni, de hamar kiderül, hogy felszínes lózungokkal van tele. Olyan unalomig ismert frázisokat pufogtat, hogy „amíg a családban és a háztartásban nem lesz egyenlőség, addig a munkahelyeken sem”. Megtudhatjuk azt is, hogy „aki megéli a sikertelenséget ahelyett, hogy az elkerülésre törekedne, az korántsem veszít”. De olyan coelhói mélységű gyöngyszemekbe is belefuthatunk, hogy „a boldogságkeresésről lehántani az olcsó felszínes rétegeket, magadra koncentrálni és a jelenben élni egyáltalán nem könnyű”. Az életvezetési tanácsokon túl nem maradnak el az öltözködési és a szépségápolási tippek sem, pedig azoknak sokkal jobb helyük van a Cosmopolitan típusú, egyszerű divatmagazinokban. (Makrai Sonja)

3/5

Nők Lapja Gyerek

II. évfolyam, 2. szám

A három–nyolc éves korosztály szüleinek – legyünk pontosak: inkább anyukáinak – szóló magazin második évfolyamának második száma a testvérdilemma mellett olyan fontos témákat boncolgat, mint az elvált apák helyzete a gyerekek életében, de őszintén beszél az informatikai eszközök kicsikre gyakorolt hatásáról is. Két interjú is színesíti a lapszámot: a Boros Misivel készült beszélgetés egy tehetséges kiskamasz mindennapjaiba kínál betekintést nagyobb meglepetések nélkül, a Skrabski Fruzsinával folytatott csevej azonban tanulságos fordulatokat is hoz. A testvérkérdésről a legtöbbet talán Lackfi János Kisbuburól szóló írásából tudhatunk meg. A rengeteg reklám és jó néhány recept között üdítő rátalálni egy tartalmas és szókimondó írásra, amely miközben igyekszik nem megbántani senkit, bátran rámutat a felnövekvő generáció szüleinek egyik legégetőbb problémájára és annak okaira. Amellett, hogy képet kapunk a kütyüfüggőség extrém példáiról is, Víg Sára pszichológus az „optimálisnak” mondott használat ijesztő hátulütőit is megnevezi. „Hiába beszélhetünk pozitívumokról, a két dimenzió miatt sok minden elvész. Kiesik a térérzékelés, a szaglás, az ízlelés, a taktilis ingerek, hiszen hiába kell nyomkodni, gyakorlatilag csak egy ujjukat használják. Az a gyerek, aki kétéves korától napi több órát tölt képernyő előtt, alulfejlett lesz, hiszen kutatások bizonyítják, mennyire roncsolja a fejlődésben lévő agyat a monitor kisugárzása. A negatív következmények már óvodáskorban tetten érhetők a viselkedésükben, és sok az alvászavaros is.” (Sashegyi Zsófia)

2,5/5