Mindenkinek van olyan saját, igaz története, talán nem is egy, amely megváltoztatta az életét, vagy olyan rendkívüli, képtelen, netán mulatságos, hogy egyszer el kell mesélni. Ahogy régen a falvakban is összegyűltek a kukoricatörés vagy egyéb foglalatosságok alkalmával, és meséltek egymásnak valós, kitalált vagy kiszínezett sztorikat, úgy a jelenben is mintha egyre nagyobb igény volna rá, hogy az emberek leüljenek, és meghallgassák egymást – legalábbis A Kör nevű kezdeményezés ötletgazdái, szervezői mindenképpen így gondolják.
A nyilvános történetmesélő hagyományt az Egyesült Államokban George Dawes Green író élesztette föl 1997-ben. Lényege, hogy bárki kiállhat a közönség elé, és tíz percben jegyzetek nélkül előadhat egy történetet a saját életéről: sikerről, szerelemről, tévedésről, egy-egy sorsfordító döntésről, esetleg hirtelen megvilágosodásról. A projekt a The Moth (éjjeli lepke) nevet kapta, és indulása óta több mint harmincezer történetet mondtak el a benne részt vevők. Sok ezer civil mesélő mellett olyan ismert írók, művészek, értelmiségiek is csatlakoztak a kezdeményezéshez, és osztották meg a saját sztorijukat a közönséggel, mint Salman Rushdie és Jonathan Franzen írók, Ethan Hawke színész vagy Martin Scorsese filmrendező. Sőt, azóta már rádióműsorként is meghallgathatók a történetek, a legérdekesebbek pedig könyv formátumban is megjelentek.
Ennek szellemében és hasonló szabályokkal indult el a közelmúltban a kezdeményezés magyar változata, amely A Kör nevet kapta. Az előadásokat a szervezők rögzítik (ahogyan azt az amerikai verzióban is teszik), és ezek közül néhányat podcast formájában, vagyis online meghallgatható, letölthető hangfájlokként közzétesznek az interneten, hogy szélesebb közönséghez is eljussanak.
Lényeg, hogy olyan történetekről legyen szó, amelyek előadóik számára is maradandók, és ténylegesen velük estek meg. Ugyanakkor legyen az elbeszélésnek tétje is: mi volt eközben a nyereség vagy a veszteség, miért kiemelten fontos, amit hallunk? Ha valaki ezekre a kérdésekre nem tud érdemben felelni, jobb egy másik történetre visszaemlékezni, és azt választani. Ugyanakkor szükségtelen mindenféle előzetes megjegyzés, bevezetés, sallang, annál fontosabbak viszont az apróbb részletek, amik átélhetővé teszik az eseményeket. Attól lesz gazdag egy történet, ha kibontják, megtudható belőle, mik az előzmények, a körülmények, kiderül, az előadója akkoriban milyen személyiség volt. Végül az elbeszélést határozottan kell lezárni, mindenféle kommentárok, magyarázatok nélkül. Aki segítségre szorulna, azzal a szervezők szívesen találkoznak, hogy összeállhasson egy igazán jó történet – fogalmaz ezzel kapcsolatban a magyar kezdeményezés egyik ötletgazdája, Heller Gábor.
A havonta jelentkező sorozat januári etapját éppen csütörtökön, január 18-án tartják a Magvető Caféban.
