Mindez persze nem vesz el a tanulmányok értékéből. Földi Imelga esszéje például Arad építészeti remekeivel foglalkozik igen behatóan, s teszi fel a szecesszió térképére a várost, Sipos Anna Szentessel, Bodó Péter Hódmezővásárhellyel, Gordana Prcic Vujnovic Szabadkával teszi meg ugyanezt. Veress Dániel Debrecen vonatkozásában elemez néhány páratlan épületet és tér ki egy meg nem valósult tervre. Garai Péter tanulmánya viszont azért érdemel külön is dicséretet, mert egy egész megyét (Szabolcs-Szatmár-Bereg) próbál ebből a szempontból lefedni, ahogy Valkay Zoltán is egy kisebb régió (Zenta és Magyarkanizsa környéke) bemutatására vállalkozott.
A fekete-fehér fotók nagy segítséget nyújtanak abban, hogy bizonyos épületekről legalább minimálisan el tudjuk képzelni, milyenek – igaz, a nyomtatás miatt helyenként szürke masszává olvadnak az apró részletek, díszítések. Ugyanakkor jó lett volna a könyv végére egy településekre lebontott címjegyzéket is illeszteni, hogy a még álló szecessziós remekeket könnyebben megtalálhassa a kirándulni vágyó olvasó.
Ha a meghatározó és kiemelkedő épített környezetről esik szó, a többség hajlamos leragadni Budapestnél, és eszébe sem jut, hogy az ország többi pontjáról (vagy akár a határon túli magyarlakta területekről) említést tegyen. A Szecesszió az Alföldön pont abban segít, hogy végre a vidék és a vidéken alkotó építészek egy része is megkapja a neki kijáró tiszteletet.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!