Ha az iowai Clear Lake felé autóznak, az út mellett különös szoborra figyelhetnek fel. A végtelenbe futó kukoricaföldek és a hasonló távolságot ígérő sztrádák találkozásánál valakik nagy méretű, fekete szemüvegkeretet erősítettek két fehér rúdra.
Induljunk a texasi Lubbockból, ahol a világháború alatt a kis Charles Hardin Holley (testvéreinek csak Buddy) gitározni, bendzsózni és mandolinozni tanult. Pár évvel később Lubbockban lépett fel Elvis, és amíg a Király a katonai szolgálatát töltötte, Buddy bejelentkezett a trónjára. Ez az izgága, langaléta déli kölyök remek frontember lett. Vastag szemüvegben állt színpadra, Stratocasteren játszott, mint a countryzenészek, vadul taposta a lábával a taktust, és elcsukló, negédes hangon énekelt. Épp annyi mesterkéltség volt benne, ami még belefért.
A jobbára csokornyakkendőben és öltönyben koncertező Buddy Holly Crickets nevű zenekarával vette fel az első lemezét, 1957-ben. Egy évvel később úgy döntött, hogy elválik a kísérőitől, feleségül vette viszont a Puerto Ricó-i szépséget, María Elena Santiagót. Sosem teketóriázott. Második, Buddy Holly című nagylemeze 1958. február 20-án (ma 60 éve) jelent meg. Pattogós album, de van benne valami andalító is, noha a játékideje olyan rövid, hogy kétszer is ráférne szinte a korongra. A Valley of Tears Elvis-imitáció, a Ready Teddy rázós rockabilly, a Peggy Sue bolondos szerelmi vallomás, a Listen to Me-ről pedig, ha levennénk az éneksávot, simán elmenne korai Beatles-dalnak. A világ akkori sebességéhez viszonyítva ezek a mai fülnek lassúcskának tűnő számok őrült gyorsnak hathattak.
Ami pedig Buddy Holly hatását illeti, nos, az jóval ágbogasabb annál, mint hogy kanonizálta a rock and roll színpadokon a rövidlátást. Tízezreket ösztönzött zenélésre. Hogy csak a legegyértelműbb példát említsük, az ő Crickets (tücskök) nevű bandája tette a bogarat a Beatles fülébe is. Lennon és McCartney egy televíziós show-ban látták először, Bob Dylan pedig két nappal a halála előtt hallgatta meg Buddy Hollyt.
Mert az a szokatlan installáció az iowai út mentén egy 1959. február 3-án történt repülőbalesetnek állít emléket. Egy Beechcraft Bonanza típusú gép zuhant akkor a hóba, és a pilóta mellett életét veszítette a szerencsétlenségben két zenésztársával – Ritchie Valensszel és J. P. Richardsonnal – együtt a 22 éves Buddy Holly is. A turné következő állomására igyekeztek.
Másnap döbbenten értesült a tragédiáról egy Don McLean nevű újságkihordó fiú is, 1972-ben aztán, American Pie című dalában a zene halálának napjaként énekelte meg 1959. február 3-át. Ki tudja, mi lett volna, ha Úgy fest mindenesetre, hogy ez a gyógyegérkülsejű, románcokról duruzsoló balladai figura lehet az elveszett láncszem az angol és az amerikai zenei tradíció között.
