– Miért döntött amellett a Magyar Fotográfiai Alapítvány, hogy százszázalékos tulajdonrészt szerez a Magyar Fotográfusok Háza Nonprofit Kft.-ben?
– A Magyar Fotográfiai Alapítvány birtokolja a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum feletti rendelkezési jogot, és a jelen állapot előtti utolsó időszakban 85,6 százalékban volt tulajdonos a Magyar Fotográfusok Háza Nonprofit Kft.-ben, népszerűbb nevén a Mai Manó Házban is. A fennmaradó részt a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) tulajdonolta. Az alapítvány részéről régóta fennállt az igény arra, hogy a korábbi ügyvezetőt leváltsa, Kőrösi Orsolya munkájával ugyanis nem voltak elégedettek. 2017 májusában a kft. nem fogadta el az általa benyújtott szakmai és pénzügyi beszámolót, és ekkor újra felvetődött a Mai Manó Ház tulajdonosi szerkezetének átalakítása. Erre három lehetőség adódott: vagy felszámoljuk a céget (ami egyáltalán nem szolgálta volna a magyar fotográfia ügyét), vagy a MÚOSZ kivásárolja az alapítvány részét, esetleg az alapítvány szerzi meg a MÚOSZ hányadát. Utóbbi szándékunkat jeleztük Kőrösi Orsolyának, miután a MÚOSZ ajánlatot tett az alapítványi rész megvásárlására 2,57 millió forintért. Ezt nem tudtuk elfogadni: ez a ház jóval többet ér. Végül arra jutottunk, hogy meghatároztuk a Mai Manó Ház szellemi értékét (fizikailag az önkormányzat a tulajdonosa), és ennek arányában tettünk ajánlatot a MÚOSZ 14,4 százalékos részesedésének kivásárlására 14,4 millió forintot értékben. Belementek, úgyhogy január elején meg is kötöttük velük a szerződést, amelynek értelmében a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum és a Mai Manó Ház most már közös cél érdekében tud dolgozni, és a tulajdonosi szerkezetben lévő bizonytalanságok nem vetnek rossz fényt erre a munkára.
– Bár a kuratórium egyhangúlag ön mellett tette le a garast, voltak más jelöltek is az ügyvezetői pozícióra?
– Fölvetődött egy-két név, de a kuratórium végül logikusan döntött amellett, hogy a tulajdonában lévő két intézmény legyen egy vezetés alatt. Jómagam a transzparens és pályázati úton történő döntések híve vagyok, azonban ebben az esetben teljesen érthető a lépés. Kevésbé lenne hasznos a hasonló feladatok két ember közötti megosztása. Kinevezésem határozatlan időre szól.
– Szót ejtettünk már a korábbi igazgatóról, Kőrösi Orsolyáról. Vele teljesen megszűnik a kapcsolat? Értve ezen azt is, hogy a Capa Központtal sem terveznek semmilyen közös projektet?
– A Magyar Fotográfiai Alapítvány a Capa Központtal sosem volt szakmai kapcsolatban. A Capát eleve olyan intézménynek tartjuk, amely nem kizárólag szakmai alapon jött létre. Ők nem kerestek meg minket, hogy működjünk együtt, és mi sem törekedtünk rá. Ami pedig Kőrösi Orsolya örökségét illeti, jelenleg is rendezés alatt áll az adóssághalmaz, amelyet hátrahagyott. Ez nagyjából több mint tízmillió forintos összeg – egy december 26-án kelt közbenső mérlegben még 28,9 millió forint volt, amely azonban egy pályázati elszámolás után jelentősen csökkent. Így az elmúlt két hónapban komoly feladataink adódtak, hiszen a házban felújítási munkákat is végeztettünk, amelyek sajnos inkább csak az állagmegóvásra voltak elegendők.
– Van remény teljes körű felújításra?
– Lassan egy évtizede szeretném a Magyar Fotográfiai Múzeumot Budapestre költöztetni – most úgy néz ki, hogy ez nagyjából három év múlva valósulhat meg –, de semmiképpen sem a Mai Manó Házba. Ugyanakkor abszolút indokolt lenne a Mai Manó felújítása is.
– A jövőbeni költözéssel a kecskeméti intézmény teljesen megszűnne?
– Ez még kérdéses. Ha Budapesten a két modernizált épületben jól üzemelnek az intézményeink, nem feltétlenül látom szükségesnek a kecskeméti múzeum fenntartását. De amennyiben Kecskemét városának is fontos ennek megőrzése a volt zsinagóga épületében, nem zárkózunk el tőle.
– A korábban említett hiány rendezése hogyan oldható meg?
– Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az OTP Bankcsoport támogatja a Magyar Fotográfiai Alapítvány törekvéseit – így a fotómúzeum fővárosba költöztetését is –, emiatt válik lehetővé a Mai Manó Ház adósságának rendezése, ahogyan az épület felújítása és részben a jövőbeni működtetése is.
– Milyen szorosabb együttműködés várható a Magyar Fotográfiai Múzeum és a Mai Manó Ház között?
– Egyik legfontosabb feladatom, hogy a két intézmény munkáját összehangoljam, és munkacsoportunk kitalálja, milyen funkciókat kapjon a fotográfiai múzeum, milyeneket a Mai Manó. Be kell látnunk, hogy utóbbi kortárs vagy fotótörténeti kiállításokra sajnos csak korlátozottan alkalmas, mivel egy olyan, műemléki védettséget élvező, régi épületről beszélünk, ahol például a hűtés-fűtés, a páratartalom megfelelő szabályozása jelen pillanatban nincs a műtárgyakra nézvést megnyugtató módon megoldva. Emellett a térkiosztás sem feltétlenül szerencsés, hiszen az épület egy részében egykor lakások voltak a műterem mellett. Így itt kisebb az esélyünk nagyszabású tárlatok létrehozására. Ugyanakkor a Mai Manó Ház nagyon rangos helyszín, amely ideális helyen is található, szóval semmiképpen sem mondunk le a különféle kiállítások befogadásáról vagy saját tárlatok megrendezéséről. Arra viszont nem törekszünk, hogy a Mai Manóban vagy a fotómúzeumban létrehozott tárlatokat később a másik épületbe is elvigyük. Inkább az a cél, hogy a két intézményben különálló, egymást kiegészítő szakmai koncepció valósuljon meg.
– Nem okoz majd gondot mindkét intézmény vezetése?
– Úgy látom, mostantól inkább egy intézményként tekinthetünk a Mai Manó Házra és a Magyar Fotográfiai Múzeumra, hiszen mindkettőt a Magyar Fotográfiai Alapítvány birtokolja, ráadásul a műtárgyvagyon is az alapítványé. Így igazából nincs két különböző feladat.
– A közleményben az állt, hogy az ön személye nem hoz változást az intézmény művészeti programjában. Mit érhetünk ezen?
– Továbbra is a magyar fotográfia sikeréért próbálunk tenni. A kiállítóterekben kortárs és fotótörténeti tárlatok bemutatását tervezzük, ahogy eddig is, emellett természetesen könyvbemutatók, beszélgetések, előadások, konferenciák, szakmai műhelyek szervezése is a terveink közt szerepel. Ugyanakkor ha a múzeum is Budapestre költözik, elkerülhetetlenné válik, hogy a két intézmény ne csak a fényképezéssel foglalkozzon, hanem annak határterületeivel (például fotó és film, fotó és festészet) is.
– Azt is tudhatjuk már, hogy a felújítás után Bartis Attila író fotókiállításával nyílik meg a Mai Manó márciusban. Milyen további tervek körvonalazódnak?
– Az idei programtervünk már összeállt. Bartis Attila tárlata után egy holland kortárs fotóművész alkotásait mutatjuk be, nyáron a két világháború közötti magyar progresszív fotográfia legfontosabb szereplőitől állítunk ki képeket (ez a tárlat már látható volt a moszkvai médiaművészeti múzeumban), ősszel pedig szintén egy kortárs filmes-fotográfus műveit tesszük a közönség elé. Közben már a 2019-es kiállításaink és rendezvényeink tervezése és összeállítása is zajlik.
