Tíz évvel ezelőtt kisebb vitát váltott ki az osztrák katolikusok körében, hogy a steiermarki Hartberg esperese, Josef Reisendorfer szentmisét hirdetett az Excalibur diszkóba. Már tizenötezer szórólapot osztottak szét, amikor Graz-Seckau püspöke megtiltotta a rendezvényt, mondván, a lelkipásztorok dicséretes törekvése, hogy az egyháztól távol került fiatalokat szeretnék megszólítani, de a mise szakralitása nem illik olyan helyszínre, ahol diszkókirálynőket is választanak. Johann Webert azzal sem lehetett meggyőzni, hogy a pápa futballstadionokban is bemutat szentmisét – míg ő maga fesztiválsátrakban is −, ám annyi engedményt tett: diszkóban is lehet tartani imaalkalmakat. Feltehetően akkor még sem a püspök, sem az esperes fejében nem fordult meg, hogy lesz olyan nap, amikor a diszkó megy a templomba, a bécsi Stephansdomban hangzanak majd fel olyan popslágerek, amelyek előadója, Falco egykor még a katolikus szervezetek kedélyét is borzolta.
Pontosan húsz évvel ezelőtt, 1998. február 6-án szenvedett halálos autóbalesetet a Falco művésznéven ismert Hans Hölzel, néhány héttel negyvenegyedik születésnapja előtt Puerto Plata közelében, a Dominikai Köztársaságban. Vesztét épp az okozta, aminek – átvitt értelemben – egyik első sikerét is köszönhette: a kábítószer. Ganz Wien című, 1980-ban írt számában ugyanis a drogfüggő Bécset állította pellengérre, nem kímélve törzshelyét, a meidlingi U4 klubot sem, ahol karrierje indult. Sikerei csúcsán maga is függő lett, és bár életének utolsó hónapjaiban tiszta volt, halála napján gyógyszereket és alkoholt fogyasztott a drogok mellé. A szerek hatása alatt gondatlanul hajtott ki a parkolóhelyéről, és frontálisan ütközött egy száguldó autóbusszal. Holttestét jóbarátja, Niki Lauda légitársaságának különgépe vitte haza Bécsbe, a Zentralfriedhofban többezres tömeg vett tőle végső búcsút. Ravatalánál olyan személyiségek mondtak gyászbeszédet, mint Bécs egykori polgármestere, Helmut Zilk. Falco sírja azóta zarándokhely, könyvek, lemezek garmada, musicalek éltetik az emlékét, és természetesen koncertek: a múlt évben száznegyvenezren jelentek meg Ausztria legnagyobb könnyűzenei fesztiválja, a Donauinselfest Falco-estjén.
Az elmúlt pénteken a Stephansdom is megtelt a világsztárra emlékező igeliturgián, miután a dóm plébánosa, Toni Faber a Zentralfriedhofban megkoszorúzta Falco sírját – az eseményről nemcsak a nagy lapok számoltak be, a bécsi érsekség hivatalos honlapja is. A gyászszertartáson a Live Is Life című slágeréről ismert Opus zenekar tagjai – Herwig Rüdisser és Ewald Pfleger – énekeltek együtt Falco lemezről hallható hangjával, de a bécsi iskolaszék elnöke, Heinrich Himmer is jelen volt az eseményen. Nem csak rajongóként: az osztrák főváros ugyanis jelentős hozzájárulással segíti a Helden von heute − Falco goes school (A ma hősei – Falco iskolába megy) néven futó tehetséggondozó programot, amelynek támogatottjai a rekviemen is aktívan szerepet vállaltak. A gasteigi iskoláslányok kórusa olyan slágerek barokkos átiratát adta elő orgonakísérettel, mint a Sound of Music, a Junge Römer, az Europa, a Coming Home, a The Spirit Never Dies – vagy a Jeanny.
Falco utóbbi, 1982-es dala annak ellenére lett világsláger, hogy megjelenése idején a rádióadók, a DJ-k bojkottálták, mondván, az erőszakot népszerűsíti – erre hivatkozva nőjogi és más katolikus szervezetek is felháborodásuknak adtak hangot. A Jeannyben egy emberrabló töprengéseit hallhatjuk az áldozatáról, de hogy egy művészeti alkotás, egy popsláger értelmezése miként változik meg az évtizedek alatt, azt jól jellemzik a Stephansdom plébánosának mostani szavai: „Egy fiatal lánynak, aki szörnyű erőszak áldozatául esett, természetesen van helye a templomban.” Toni Faber a gyászszertartás előtt a Kath Press osztrák katolikus sajtószolgálatnak nyilatkozva ennél is tovább ment: Falco olyan számaiból idézve, mint a The Spirit Never Dies (A lélek sosem hal meg), a Where Are You Now? (Hol vagy most?) vagy az Out Of The Dark (Ki a sötétből) arra a következtetésre jutott: az osztrák szupersztár dalszövegeinek néhány sora a keresztény misztikusok gondolatait idézi. A rekviemet is az Out Of The Dark egyik sorával hirdették meg: „Meg kell halnom ahhoz, hogy élhessek?”
Falco katolicizmusa persze nem meglepetés: piarista diák volt. „Amikor holnap szembenézek Istenemmel, azt mondhatom, hogy nem bántottam senkit, csak önmagamat. És remélem, megbocsát nekem” – nyilatkozta 1997-ben az Ö3 rádióadónak adott, utolsó nagy interjújában.
