Robotok zenéltek a Budapest Aréna színpadán, itt járt a Kraftwerk

Zenéjük mellett izgalmas 3D-s vetítéssel is elkápráztatták a nagyérdeműt.

1974-ben senki sem volt arra felkészülve, amit a Kraftwerk megalkotott. A modern elektronikus zene alapköve olyan erővel sújtott le a hetvenes évek rockos hangzására, hogy mindjárt mindenki őket akarta másolni, ami nyilván nem volt egyszerű feladat, hiszen bonyolult, egyedi hangszereiket több ízben maguk építették, s a kor analóg szintetizátorainak az ára a csillagos eget súrolta. 1975-ben Karl Bartos érkezésével újabb erőre kapott a csapat, a Radio-Aktivität, majd a két évvel későbbi Trans Europa Express akkora siker volt, hogy tényleg beleremegett a világ zenei élete. E lemezek dalai nemcsak a felsorolt zenei stílusokat alapozták meg, hanem például a hiphop, majd a nyolcvanas évek elején-közepén Chicagóba és Detroitba beszivárogva a klasszikus értelemben vett technó alapjait is ők szolgáltatták.

A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején megjelent korongjaik, a Die Mensch-Machine és a Computerwelt témafelvetésükben olyan kérdéseket is boncolgattak, mint a robotika-robotizálás, a hidegháború, az emberi elidegenedés. Dalaik nemcsak a zenei, de egyéb kulturális területeken is hatalmas változásokat eredményeztek, zenéjükkel scifiírókat ihlettek meg, a koncertjeiken használt robotok pedig nem egy vizuális alkotó fantáziáját mozgatták meg. Ám az évek során a folyamatos tagcseréktől terhelt zenekar – ahogy az lenni szokott – elfáradt, sorlemezt 1991-ben adott ki utoljára, The Mix címmel. Azóta különböző felállásokban járják a világot vagy jelentetnek meg díszdobozos kiadványokat, esetleg remixlemezeket. Zenéjük önmagában annyira futurisztikus, hogy időtállóságról felesleges is velük kapcsolatban említést tenni.

Budapestre szerdán a Ralf Hütter, Fritz Hilpert, Henning Schmitz, Falk Grieffenhagen felállásban érkeztek. Érdekességként megemlíthető, hogy az aréna bejáratánál mindenki átvehette a 3D-s szemüvegét, így néhány perccel nyolc óra után a széksorokat ellephették a fehér szemüveget viselő fejek. A csapat negyed kilenckor indította el a dobgépeket, és adott egy igazán jó hangulatú, nagyjából kétórás koncertet. A számlistát nem bízták a véletlenre, csak a legnagyobb slágerek rúghattak labdába. A Numbers és a Computer World kombója adta meg az alaphangot és lendületet, majd jött a Home Computer és a Coldplay által is feldolgozott, nagy közönségkedvenc Computer Love. Amennyiben beszélhetünk a Kraftwerk kapcsán dalokról, néha-néha felfedezhető egy-egy dalnak nevezhető szerzemény a repertoárban, ilyen például az említett Computer Love. Játékos dallamvezetése, mai füllel hallgatva picit bugyutának tűnő hangszerelése – amely szerintem egyfajta németes humornak is betudható a zenekartól –  roppant széles mosolyt csalt az arcomra. Ott volt az 1978-as Die Mensch-Maschine lemez Das Model és Neonlicht című dala is. Amelyek egyébként a monoton és extrahosszú kompozíciók között – mint például a Tour de France, az Autobahn vagy a Trans Europa Express – igazán üdítően hatottak. Leszámítva a dobalapokat, a Kraftwerk szinte végig élőben játszotta le a dallamokat és hangokat, s bár nagyon rentábilis lehet egy-egy koncertjük, természetesen mindenkinek megvan a percre pontosan kiszámított szerepe a csontprofi produkcióban. Az „énekhangokat” és számítógépekkel modulált emberi szavakat vokóderrel hallhattuk vissza Hütter szájából, sőt néha egy-két billentyűelütést is felfedezhettünk, ám ezek az apró hibák élőbbé és emberibbé varázsolták az egész estét.

A koncert csúcspontja a Radio-Aktivität volt, már az intrót is hatalmas ovációval fogadta a közönség. A dal alatt is futó háromdimenziós vetítések rengeteget tettek hozzá a koncertélményhez, a zenekar által elmesélt, bonyolult ember-gép kapcsolatok a vetítésekkel sokkal érthetőbbé és befogadhatóbbá váltak egy átlag koncertjárónak is, a téma kedvelői pedig tényleg a paradicsomban érezhették magukat. Az első etapot a Trans Europa Express zárta.

A ráadásban kétszer jött ki a csapat. A Die Roboter alatt a színpadon a zenekar helyét átvették a már klasszikussá vált Kraftwerk-koncertelemek, azaz a robotok. Akik nagy büszkeséggel beszéltek, vagyis énekeltek arról, hogy ők robotok, és tele vannak energiával, sőt még táncolni is szeretnek. A ráadás második felvonására már visszatért a teljes csapat, hogy az Aerodynamik, Planet der Visionen és az elmaradhatatlan Boing Boom Tschak és Music Non Stop című dalokkal köszönjenek el a magyar rajongóiktól. A neonfénnyel díszített búvárruhákban pompázó tagok egyenként hagyták el a színpadot. Még sokáig tudtam volna hallgatni őket. S bár nem valószínű, hogy a Kraftwerk új albummal jelentkezne a közeljövőben, életművük még így is rengeteg lehetőséget tartogat.

Talán egy-egy mára már elfeledett kompozícióval megtűzdelt koncertjükön – ha egyáltalán lesz olyan – még magam is részt vehetek, hiszen a látottak alapján is van még bőven kraft ebben az erőműben.