Stonehenge építőinek nyomára lelhettek brit régészek

A késő kőkori telep alaprajza tervrajzként szolgálhatott a későbbi monolit kialakításához.

Földmunkák során egy késő kőkori telephelyre bukkantak brit régészek a larkhilli katonai tábor környékén, amelynek korai lakóiról azt feltételezik, a közel fekvő Stonehenge építői is lehettek – jelentette a The Guardian. A brit lap beszámolt róla, hogy a kutatóknak azért sikerült megásniuk a környéket, mert tereprendezés során elbontották az ott álló katonai épületeket. Így bukkantak egy bekötőúti telephelyre, amely korabeli találkozóhely, illetve kereskedelmi csomópont is volt egyben.

Ami érdekessé teszi a lelőhelyet az az, hogy a telep kijelölése, tájolása azonosságokat mutat a kőkori monumentum szerkezetével. Miként a területet feltáró régészeti vállalat, a Wessex Archaeology illetékese, Si Cleggett megjegyezte, amúgy is minden, a környéken előkerülő késő kőkori, kora bronzkori emberek lakta települést a monolit lehetséges építőinek tulajdonítanak, ám az, hogy ennek a mostaninak a szerkezete hasonlít magára Stonehenge-re, még inkább megerősíti a gyanút, hogy azok lakhatták, akiknek közük lehetett a több építési periódust is megélt építményhez.

Noha a környéken már tízezer éve is megtelepedett az ember, Stonehenge első periódusa valamikor Kr. e. 3100 környékén épülhetett, ám akkor még csak fa-föld konstrukciós lehetett, koncentrikus kör alaprajzzal. A kő építőanyag csak később, Kr. e. 2500 körül jelent meg először. A most feltárt telep ugyanakkor korábbra keltezhető, Cleggett szerint Kr. e. 3750 és 3650 között létesítették. Ennek ellenére a Stonehenge-re utaló alaprajzi egyezés összeköti a lelőhelyeket.

A régészek további adatokat nyertek a kutatásból, elsősorban a mindennapi élettel kapcsolatban, s ez azért is érdekes időszak, mert ekkor áll be komolyabb változás: a vadászó-gyűjtögető életmódot felváltja a növénytermesztő-állattartó forma, amely a letelepedéshez, az egy helyben lakáshoz is vezetett. Külön érdekes, hogy az állatcsont anyagból kiderült, akadtak olyan, az élelemforrásként tartott haszonállatok, amelyek eredetileg Skócia északi részéből érkeztek Anglia déli részébe.

A mai napig nem tudni, pontosan mi is volt az elsődleges funkciója az épületegyüttesnek, amelyet a bronzkor után a rómaiak idejében és a középkorban is előszeretettel látogattak a leletek tanúsága szerint. Az biztos, hogy a jelentős emberi csontanyag valamiféle temetkezési funkciót feltételez. A csillagászatilag is tájolt monolit egy friss elmélet szerint valamiféle őskori kultikus gyógyító hely lehetett. A kőkomplexum építési technikáiról ugyancsak a mai napig nincsenek közvetlen régészeti bizonyítékok.