„A testvéreim hajából csináltam az ecsetemet”

Mihez kezdjen a tehetségével egy mélyszegény, beszédhibás cigány lány? Bada Mártának a Vatikánban is van képe.

Bada Mártát a beszédhibája miatt nem vették fel az általános iskolába, kisegítőbe irányították. Rajztanárnője figyelt fel rá, és hívta el a rajzszakkörbe. Márta különböző rajzversenyeken indult, és rendre jól szerepelt. Sikerei lendületet adtak neki, olyannyira, hogy nyolcadik után tanárai támogatásával beadta a jelentkezését Budapestre a Kisképzőbe. Az alkalmassági fordulóin továbbjutott, magával hozott képeit is dicsérték, mivel azonban kisegítő iskolából érkezett, annak ellenére, hogy lényegében sikeres felvételi vizsgát tett, elutasították.

„Ezután nem akartam többé festeni. Még tizennégy sem voltam, amikor munkába álltam Pesten. Később Gödöllőn az agrártudományi intézet kertészetébe kerültem. Amikor munka után hazafelé jöttem, sokszor találkoztam régi rajzszakkörös tanáraimmal. Unszolni kezdtek, hogy kezdjek el újra festeni. Jártam Remsey Jenőhöz, aki az otthonában tanított.”

A mester nem spórolt a dicsérettel. „Őstehetség vagy – bátorította Mártát. – Ha majd megérik a gyümölcs, leesik, de addig nagyon sokat kell dolgoznod!”

„A fia, Iván vezette a rajzszakkört. Ő tanította meg nekem a különböző ecsetkezelési technikákat. Otthon mindennap rajzoltam, festettem, amikor viszont asszony lettem, nem tudtam járni a szakkörbe. Elmaradtam.”

Bada Márta fiatalasszonyként a hetvenes években Budapesten, a Jászberényi úton az Épületkerámia-gyárban kapott munkát.

„A főnök megtudta egy gödöllői asszonytól, hogy festegetek, erre megkért, hozzak be a képeimből, hadd nézze meg őket. Bevittem, és nem akarta elhinni, hogy ezeket én készítettem. Elém tett egy virágmintát, és azt mondta: Na, most itt, előttem rajzolja csak le ezt a mintát! Lerajzoltam. Másnaptól a padlólapok tervezése lett a munkám.”

Márta eleinte mettlachi- (vagyis fekete-fehér cement-) lapokat osztályozott, később pedig kézi festő lett. Különböző tervezői pályázatokra adott be munkákat, amelyeket meg is nyert. A festőművész úgy tudja, ezek a padlóminták nem biztos, hogy forgalomba kerültek, ha igen, akkor sem az ő neve alatt. A gyár tervezője szignózta a mintákat.

Márta házassága nem tartott sokáig. A férfi nem nézte jó szemmel, hogy felesége fest. „Szétmaradtunk. Jött valaki más az életébe, úgyhogy egyedül neveltem a fiúkat. A városgazdálkodásnál voltam takarítónő. Innen mentem nyugdíjba.” A nehéz fizikai munka kimerítette Mártát, de soha nem annyira, hogy elvegye a kedvét a festéstől. Takarítás közben is a képeken gondolkodott.

„A fejemben festettem, közben ürítettem a kukát, felmostam. Nem vagyok potenciális művész, de nagyon szenvedélyes vagyok. Ha főzés közben eszembe jutott valami, ugrottam a vászonhoz vagy a papírhoz gyorsan, míg előttem volt a forma, a kép; felvázoltam, hogy el ne felejtsem, mert azt a pillanatot kell megragadni, amikor ott vannak az alakok, a színek a szemed előtt, később már nem lesz ugyanaz. Ilyenkor nemegyszer odaégett a rántás.”

Lakatos Menyhért és Daróczi Ágnes kulturális menedzser és újságíró, a roma képzőművészet támogatói felfigyeltek Márta művészetére. Ők állították ki a képeit az Országos Cigány Művészeti Kiállításon.

„Mindig a cigányságot festettem. Falusi embereket, állatokat, tájképeket. Az állatok közül leginkább lovakat. A lovaknak nagy jelentősége van ugyanis a kultúránkban. Sokan lókupecek voltak közülünk. A természet szeretetére Remsey Iván tanított meg azzal, hogy sokat kivitt minket a mezőre, erdőbe. Tudok úgy figyelni, hogy olyasmiket is észreveszek egy-egy fában, levélben, amit a többi ember nem.”

Márta lassan pakolja ki a képeit. Kicsi házában nem jók a fényviszonyok. Műterem híján itt fest, kivéve nyáron, mert olyankor ki tud menni a szabadba.

„Mindig azt mondják, hogy Chagallra hasonlít, pedig higgye el, sokáig azt sem tudtam, hogy ki ő. Most már persze ismerem a munkáit. Álomszerű képei vannak, és az álmok nekem is fontosak.”

Bada Márta most már nem bánja, hogy sok évvel ezelőtt nem sikerült bejutnia a Kisképzőbe. „Elirányítottak volna, és lett volna belőlem valami absztrakt festő, így meg megmaradtam Badának és a cigányoknak.”